70979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves anyagoknak elektrolitos úton való redukálására vagy oxidálására
szült dénybe (c) 30° Bé. sűrfiségű nátronlúgot töltünk, mélyben ólomoxid van föloldva és azután azobenzolnak valamely alkalmas oldószerben, pl. benzolban való oldatát adjuk hozzá ; az utóbbi oldat a nátronlúg fölszínén úszik. Az (a) anóda az elektrolizálóedény alsó részén van elrendezve és fölötté körülbelül 20 cm. távolságban a pl. dtótfonadékkból álló (k) katóda úgy van behelyezve, hogy a nátronlúg és az azobenzololdat határolórétegében foglal helyet. A A katódát lengő mozgásba hozzuk és ezáltal a nátronlúg és a fölötte úszó azobenzololdat határolórétegében a két folyadék összekeveredik vagyis emulzió képződik. A lengések frekvenciáját úgy szabályozzuk, hogy a katódát sem túlságosan- vastag, sem túlságosan vékony emulzióréteg ne fogja körül, minthogy az első esetben a feszültség túlságos mértékben megnövekednek, inig a második esetben hidrogénveszteség következnék be. Az elektrolizálást körülbelül 90 C. fokon 3 amp./dm2 sűrűségű és 3—4 volt feszültségű árammal addig folytatjuk, míg csak az azöbenzol teljesen , hidrabenzollá nem alakult át. Az alul elhelyezett anódán fejlődő oxigént célszerű valamely alkalmas szerkezet, pl. drótszita segélyével fölfogni és elvezetni, hogy a katódáig ne szálljon föl. Oly esetben, atnikor az elektrolit fajsúlya kisebb, mint az emulzióé, az anódát katódát a fönti példákhoz képest megfordítva réndezzük el. Ennek magyarázatául szolgáljon a 3. p é 1 d a. Hidrazobenrol előállítása nitrobenzolból. A 2. ábra szeriáti, de megfordított elektródaelrendezésű készülékbe eléktrolit g^ya-Bátit 2 kg. ólomoxidbak 800 1. 20® Bé sűrűségű OátrOnlúgban való oldatát töltjük be. Ehhez 123 kjg. nitrobenzolnak 250 1. tíá'gy'fajsúlyú indifferens oldószerben, pl. diklórnaftalinban való oldatát öíitjük, fnely az elektrolizálókészülék fenekén rakódikle.A nitrobenzololdat közelében elrendezettkatódát lengetve az emtllziót létrefaoz«uk. 80—950 -nyi hőmérsékleten a redukció hidrazobenzol képződéséig sima lefolyású. Az áramsűrűség 3 amp./dma , a feszültség 2-5—35 volt, 1000 amp. erősségű árammal a redukció 120—150 óra hosszat tart. Az áram- és anyagkihasznátás az elméletinek 85—95%-a. 4. Példa. Hidrazotóluól előállítása. (Lásd a rajz 3. ábráját.) A cementből készült négyszögletes (c) szekrényben vízszintesen egymás fölött és pedig körülbelül 20 cm-nyi távolságbankét drótfonadékelektródát rendezünk el. Ezek közül a fölső (a) elektróda az anóda az alsó (k) elektróda pedig a katóda. Az' egész készülékbe l'O—15%-os nátronlúgot és o-nitrotoluolnak valamely nagy fajsúlyú indifferens oldószerrel való keverékét adagoljuk, mely utóbbi a fenékre sülyed. Valamely kavarószerkezettel — pl. a (p) rotációs szivattyúval létesített keringetés útján —-a szükséges emulziótlétrehozzuk. A redukció 80—100°C. hőmérsékleten alkáliban oldható oxidok (PbO, ZnO, SnO stb.) jelenlétében quantitatíve megy végbe, Az áramsűrűség 4—5 amp./dma a feszültség 2"5—3 volt. Természetes, hogy a fönti példák bármelyikében a redukciót mutandis mutatia az azofokozaton túl folytathatjuk, illetve a hidrazofokozat előtt megszakíthatjuk. Hasonló'módon vihetők keresztül'elektrolitos oxidációfolyamatok is. Ennek magyarázatául szolgáljon az 5. példa. i Izoborneól oxidálása kámforrá. A 2. ábra szerinti készülékbe, melyben ezúttal (k) az anóda és (a) a katóda, 200 g. káliumpermanganátiiak 10 liter 10%-oa nátronlúgban való oldatát, valamint 3 kg. izoborneolqak 5 liter benzolban való oldatát töltjük. Az izoborneol oldata a nátronlúg fölszínén úszik. Az izoborneoldat közelében elrendezett, előnyösen ólomból készült (<k) anódát a szükséges emulzió létesítésére lengő mozgásba hozzuk. Az elektrolízist 15—20 C. fokon végezzük, mimellett az áramsűrűség az anódán körülbelül 0 5 amp./dms és eddig folytatjuk, míg csak a manganátképződéa
