70969. lajstromszámú szabadalom • Műkar
— 3 -hüvely az (a) csonk fölvételére kifelé kehelyszerüen bővülő alakkal van ellátva, mimellett a csonk két egymást keresztező (25, 25') bádogszalagra támaszkodik (7. és 8. ábra), melyek a fölsőkarhüvely belsejében befelé vannak hajlítva. Az (1) fölsőkarhüvelynek az (a) csonkhoz való megerősítésére egy előbbire erősített lyukas (26) kapcsolósin szolgál (1., 2. és 3. ábra), mely a csonk külső felét átfogja és erre (27, 27') övvel van megerősítve. A (26) iapcsolósint két (29, 29') szalaggal a hajlított s belül párnázott (28) vállap hordja, mely egy a mellen és háton harántirányban átmenő öv segélyével helyzetében biztosítva van, melynek végei egy a rajzon nem ábrázolt csattal vannak összekötve. Az (1) fölsökarhüvelyre a természetes alkar alakjával biró könnyű fémből előállítót^ (3) alkarhüvely a (2) könyökcsukfo képzése céljából két átellenben fekvő (31, 31') csapra forgatható módon van rákapcsolva (7., 8. ábra). A (3) alkarhüvely kiterjesztett karnál az (1) fölsőkarhüvely folytatását képezi és ehhez kerületi külső felének hosszában közvetlenül csatlakozik (1., 8. ábra) úgy, hogy a (3) alkarhüvely fölső szegélye az (1) fölsőkarhüvely alsó szegélyével találkozik. Ezáltal az alkarhüvely a kifelé való mozgásának, illetőleg kiterjesztő mozgatásának határolását érjük el, illetőleg ezt a kiterjesztett helyzetből való kiforgaíása ellen biztosítjuk. A (3) alkarhüvely kerülete belső felének hosszában az alkar és az (1) föLsökarhüvely között a hajlítás lehetősége céljából egy köz van szabadon hagyva, mely egyrészt az alkarhüvely megfelelő szegélyének lerézselésével, másrészt a fölsökarhüvely szemközti szegélyének a vázolt módon való kiképzésével Tan előállítva (1., 2., 7., 8. ábra). Az alkar hajlításánál a fölsőkarhüvely és az alkarhüvely külső fölületén támadó köz elzárhatására, a fölsőkarhüvely külső végén belül egy (24) gömbalakú bádogsüveg van megerősítve (7., 8. ábra), amely a fölsőkarhüvelybe nyúlik és amely az alkarhüvely hajlítása esetén a fölsőkarhüvely megfelelő alsó szélével állandóan kapcsoatban marad. Az alkarhüvely kiterjesztett állapotban való rögzítése céljából a (32) forgóretesz van alkalmazva, amely egy az alkarhüvelybe erősített (33) csapágyra van ágyazva és a (24) süveg hasitékán, valamint az alkarhüvely fölső szegélyének bevágásán keresztül határolva forgathatóan kinyúlik és a végén gombfogóval van ellátva. A (32) retesz egy a rajzon nem ábrázolt bevágással van ellátva, mely lehetővé teszi, hogy kiterjesztett karnál a retesz egy a fölsőkarhüvelyre erősített (34) ütközőre tehető, miáltal az alkarhüvely elforgatás ellen biztosítva van. A könyökcsukló, illetőleg az alkar mozgatószerkezete (7., 8. ábra) lényegileg a (8) húzószánokból áll, amely egy a forgási pont fölött a fölsőkarhüvelyre forgathatóan ágyazott (36) csigán át egy a forgási pont alatt az alkarhüvelyre elhelyezett (37) karikához visz úgy, hogy a húzózsinór meghúzása által az alkar forgási pontja körül fölfelé mozgattaíik. A karhüvely fölfelé való lendítése a fölső karhüvelyre merőleges helyzeitbe való jutásig lehetséges; ebben a helyzetben az alkarhüvely lerézselt szegélye a fölsőkarhüvely szemközti alsó részére fekszik és ezáltal az alikarhüvelyt további fölfelé való mozgás ellen biztosítja. A (36) vezeíőcsiga forgáscsapjavai két befelé hajlított (38) lemezre van ágyazva, melyek az (1) fölsőkarhüvely (39) bevágásának mindkét oldalán vannak elhelyezne, amelyen át a (8) húzózsinór a fölsőkarhüvelyből a (11) hajlítható cső vezetékébe jut. A (11) csővezeték vége a (40) fémhüvellyel van ellátva, mely a (39) bevágás végéhez közel két fölhajlított (41) lemezben egy a könyökcsukló forgási tengelyével párhuzamosan elhelyezett (42) csap körül forgatható módon van elhelyezve. A csővégnek a fölső karhüvellyel való forgatható összeköttetése lehetségessé teszi, hogy a (40) hüvely a (8) húzózsinór
