70965. lajstromszámú szabadalom • Záróberendezés terepszakaszok és effélék számára

aető összeköttetésben álló, de az (o) szige­telődarab által egymástól elválasztott, szi­getelt központos (m) és (n) kontaktusdara­bokkal érintkezhet. Az (1) emelő oldalsó kö­nyöktoldatán a (p) kar van forgathatóan ágyazva, melynek szabad vége az (f) be­állítósinhez támaszkodik. A (q) rúgó az (1) emelőt az óramutató mozgásával egyenlő irányban forgatni törekszik. Az (e) tok hátsó oldalán alkalmazandó dugaszkontaktus se­gítségével az (1) kontaktusemelő és az (m, n) kontaktusdarabok valamely áramforrás áramkörébe iktathatok. Az (f) beállítósin a rézsútos bevágás által képezett (r) ütköző fölülettel van ellátva, mely az (f) sin kihúzásánál a (p) karhoz ütközik és az (1) kontaktusemelőt elforgatja. Az (f) sínnek kifelé vezető végéhez közel a sinbe a kivehető (s) pecek dugható be, mely a (g) tokrészen alkalmazott beállítható (t) csavarhüvelyhez ütközik, ha az (1) kon­taktuseraelő az (o) szigetelődarabot érinti. A záróberendezést a következő módon alkalmazzuk: Az (a) zárósodrony egyik végét alkalmas szilárd tárgyhoz erősítjük, másik végét pe­dig a (b) csiga körül és a (c) nyomópofa, valamint a (d) excenter között vezetjük. A záróberendezést ezután a (g) tokrészen lévő (u) hevederek segítségével más szilárd tár­gyon erősítjük meg. A (h) csavarrúgónak -az (i) beállítócsavar segítségével a feszítő­sodrony hosszának megfelelő feszültséget adunk, mely a feszítősodronyt a kellő mér­tékben kifeszítve tartja. Most a feszítősodrony szabad végére húzást gyakorolunk, míg a sodrony feszültsége annyira megnövekszik, hogy az (s) pecek kezd meglazulni. Ezután az (s) pecket ki­húzzuk, mire a feszítősodrony megtartja kapott feszültségét és az (f) sin a legutóbb elfoglalt helyzetet; ezen helyzetben az (f) sin az (1) kontaktusemelőt az (o) szigetelődarabbal hozza érintkezésbe. A záróberendezést ezután a dugaszérintkező segítségéve] az áram veze­tékhez kapcsoljuk. A jelzőberendezéshez előnyösen ejtőkontaktust alkalmasunk, mely a jelzőkészülék áramkörét zárja, míg érint­kező részét újabb kioldásra kész helyzetbe nem állítjuk be. Ha most a zárósodronyra nyomás gyakoroltatik, az (f) sin az (1) kon­taktusemelőt az (m) kontaktusdarabbal hozza érintkezésbe és a jel megszólal. Ha a záró­sodrony fölszabadul, az ejtőkontaktus se­gítségével a jel megszüntethető. Ha azon­ban a zárósodron} átvágatik, az (I) kon­taktusemelő az (n) kontaktusdarabbal érint­kezik és a jelzőberendezés szintén megszólal. Minthogy ez esetben az érintkezés meg nem szűnik, a jel sem szüntethető meg, tehát ebből megtudható, hogy a zárósodrony átvágatott. Minthogy hosszabb zárósodrony esetében a sodronyra gyakorolt nyomás az (f) sinnek csak kis elmozgását eredményezi, a moz­gást az (I) kontaktusemelőre nagyobbítva kell átvinni, mi emelőáttételen kívül más eszközök (fogaskerekek fogasrúd stb.) segít­ségével is elérhető. A záróberendezés természetesen munka­áram helyett egyetlen egy kontaktusdarab megfelelő elrendezése esetében állandó árammal is tartható üzemben. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Záróberendezés terepszakaszok és effé­lék számára, mely berendezés áll kife­szített zárósodronyból vagy efféléből, mely a rá gyakorolt nyomás vagy elvá­gása esetén elektromos jelzőberendezést működtet, azáltal jellemezve, hogy az (a) zárósodrony a (b, c,-d) feszítőberen­zés segítségével a beállítható (h) rúgó hatása alatt álló, az (1, m, n, o) kon­taktusberendezés számára való (f) be­állítóelemmel van összekapcsolva. 2. Az 1. igényben védett záróberendezés foganatosító si alakja, azáltal jellemezve, hogy a kontaktusberendezést az (f) be­állitóelein az (a) zárósodrony kifeszített állapotában középhelyzetben tartja és a sodronyra gyakorolt húzás vagy ennek átvágása esetén a jelzőberendezést mű­ködtetve egyik vagy másik irányban mozog el. 3. Az 1. é>i 2. igényben védett zárób n­dezés foganatosítás! alakja, jellemezve

Next

/
Oldalképek
Tartalom