70961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi anyagok kezelésére értékes termékek előállítása céljából

ammóniából és aminokból, valamint ola­jokból, miagasabbrendű alkohol okból, alde­hidekből, ketonokból, szénhydrogénekből és nitrogénvegyületekből áll. Ezenkívül száraz maradékot kapunk, mely szénből és a főzéshez, valamint a száraz desztil­lációhoz haznált erős bázis vagy bázisok karbonátjaiból áll. A szenet legcélszerűb­bén óvatos közvetlen elégetéssel haszno­sítjuk. A száraz deszlilláció maradékát vagy a benne lévő szénnel együtt vagy ennek elégetése után a következő főzési folyamathoz közvetlenül* alkálikarbonát­nak használhatjuk, vagy pedig a desztillá­ciómaradékból az .alkálikarbonátot vízzel (mosóvíz) kioldjuk és az így kapott al­kálikarbonátoldatot használjuk úiabb nö­vényi anyagmennyiségek főzéséhez. Az el­sőnek említett eljárás az alább még meg­adott okokból előnyösebbnek bizonyult. Az eljárás, mint már megemlítettük, két­félekép foganatosítható. Legcélszerűbben úgy járunk el, hogy a növényi anyagokat a szilárd állapotban lévő nátrium- vagy káliumkarbonáttal és a kálciumoxyddal együtt vezetjük be a főzőkészülékbe és ez­után a szükséges mennyiségű vizet (mosó­vizet) hozzáadjuk. Ezután nyomás alatt, és pedig legelőnyösebben közvetlenül gőz­zel körülbelül négy óra hosszat főzünk. A főzésnél a nátrium- vagy káliumkarbonát­ból és a kálciumoxydból, illetve az ennek oltása folytán keletkezett kálciumhydrát­ból nátrium- vagy káliumhydrát képződik, mely a növényi anyagokat föloldja. A fő­zés befejezte után és miután az illó anya­gok, valamint a zsír- és gyantasavas alká-ÜaR kiválasztottak, a föloldatlan kalcium­karbonátot az esetleg hozzákevert szénnel együtt leszűrjük, a viszamaradó oldatot pedig a beszáradásíg besűrítjük és erős bázisok, pl. mészhydrát. további mennyi­ségeinek hozzáadása után vagy anélkül szárazon desztilláljuk. A párlatot ismert módon összegyűjtjük, a kapott desztillá­ciómaradékot pedig (miután azl esetleg a széntől a fönt említeti módon megszaba­dítottuk) közvetlenül vagy kellő mértékű j aprítás után mint alkálikarbonátot újabb, növényi anyagmennyiségek főzésére hasz­náljuk; az esetleges kálciumkarbonáttar­talomnak semmiféle káros hatása nincs. Minthogy ezen eljárásnál az alkálikar­bonátot a gyakorlatban úgy, ahogy ezt a száraz desztilláció után kapjuk, tehát vál­tozó szemcsenagysággal vezethetjük be a főzőkészülékbe, módunkban van azt a se­bességet szabályozni, amellyel az alkáli­karbonát a főzésnél föloldatik. Ez a kö­rülmény igen fontos, és pedig különösen azért, mert a legtöbb növényi anyag a száraz deszlillációnál — különösen aceton és fa szesz tekintetében — nagyobb terme­lési hányadot ad, ha a főzés első részéhez hígabb lúgot használunk, és ezt a jelen el­járásnál az alkalmazott alkálikarbonát többé vagy kevésbbé lassú föloldása által elérhetjük. Az eljárást oly módon is foganatosíthat­juk, hogy az aikálikarbonátot oldat alak­jában kálciumoxyddal együtt visszük a főzőkészülékbe. Ezen esetben azonban az 4 eljárás egy lényeges előnyét elveszítjük, t. i. azt, hogy az egész oldás a főzőkészü­lékben a főzés közben megy véghez és az oldást nem kell előzetesen elvégezni. Az eljárás nyersanyagaként minden­nemű növényi anyag használható. Külö­nösen kiemelendők azonban a követke­zők: Mindenféle fürészpor és fahulladék (akár lombos, akár tűlevelű fák hulla­déka), erdei fenyőfatönkök, melyek ezen eljárással nagy gyantatartalmuk dacára kezelhetők és bükkfa, mely nagy nitro­gén-, metoxil- és alkálitartalma folytán kü­lönösen előnyös. Alkalmas nyersanyagot szolgáltat továbbá a moha is, de lehetőleg nem elmállott állapotban. A nyersanyagot kellő nagyságú dara­bokká aprítjuk, pl. úgy, amint ez a kö­zönséges cellulózagyártásnál történik. Főzőkészülék gyanánt álló vasfőzőedé­nyeket használhatunk, célszerűbbek azon­ban forgatható főzőkészülékek, melyekben a massza főzés közben jól összekeveredik, j A főzésnél, legalább is annak vége feléi

Next

/
Oldalképek
Tartalom