70950. lajstromszámú szabadalom • Kőzetfúró- és réselőgép

hát nyugalmi helyzetbe jutott. Ebben a pillanatban a bezárt levegő ismét expandál úgy, hogy a dugattyú kilökése megkezdődik. A légnyomás átvezéreltetik és ennek következtében a verődugattyú löketváltása — a verődugattyú útján teljesen önműködően megy végbe, a légszivattyútól függetlenül. A verödugattvű által bevezetett ütés foganatosítására azonban a szivattyú közreműködésére van szükség, azaz a verőhenger és a szivattyú hengere közé zárt többi levegőt szintén sűríteni és azután a verődugattyú mögé zárt levegővel ismét egyesíteni kell. Á légnyomásnak a légszivattyú segélyével való átvezérlésének azonban 'nem kell ugyanakkor megtörténni, mint a verődugattyú löketváltásának, hanem valamivel korábban vagy későbben is végbe mehet anélkül, hogy a verődugattyú mozgása ezáltal befolyásoltatnék. A kitűzött célt, nevezetesen a légnyomás átvezérlésének függőségét a verődugattyú helyzetétől és ezen átvezérlés függetlenítését a szivattyú dugattyújának helyzetétől, — legalább annyira, amennyire az a verődugatytyúnak és a szivattyú dugattyúiának nagy káros terei folytán egymással nem egyező mozgásai által szükségesnek mutatkozik, a — jelen találmány szerint elérjük. A légnyomásnak a szivattyú közvetítésével történő átvezérlését a szivattyú hengerében elrendezett szívószelep vezeti be. melyet a szivattyú dugattyúja fölszabadít, ha a verődugattyú hátsó holtpontjának közelében van, tehát a verődugattyú mögött már levegő van bezárva. Ezen szelepen át a szivattyú levegőt szív he. Hogy a szivattyú már most közvetlenül sűrítő löketének kezdetén megkezdhesse sűrítő munkáját, a jelen találmány szerint a szívószelep úgy van elhelyezve, hogy a szivattyú dugattyúja csak szívólöketének vége felé teszi szabaddá a szelepet. A beszívott friss levegő mennyisége emellett ekkora, hogy nemcsak a kikerülhetetlen légveszteségek, hanem a verődugattyú mögé zárt levegő is pótoltatik. A légszivattyú által sűrített levegőnek a verödugattyí} mögé zárt levegővel való egyesítése abban a pillanatban történik, melyben a verődugattyú ismét a szivattyú hengere és a verőhenger közötti összekötőcsatorna torkolatán túl löketett ki. Hogy ez az egyesítés azonban ne csak ebben a pillanatban, hanem mindig akkor menjen végbe, amikor mindkét légmennyiség nyomása egyenlő, a jelen találmány szerint az összekötőcsatornáiból szárnycsatarna ágazik el, mely a hátsó hengerfödő közvetlen közelében torkollik a verőhengerbe és egy a verőhenger belsejébe torkolló szelep által van elzárva. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakját tünteti föl, még pedig kőzetfutó kalapács gyanánt való kivitelénél. Az 1—2. ábrák balról a verőhengert és jobbról a szivattyú hengerét szemléltetik, különböző dugattyúállások mellett. A szivattyú (i) dugattyújának mozgását forgattyúhajtás közvetítésével elketromótor vagy efféle vezeti be. A szivattyú (k) hengerének belső tere (1) furatokon át az (m) kamrával közlekedik, mely kamara a (h) szívószelep segélyével van az atmoszférától elzárva. A szivattyú (k) hengerének fölső végéből (o) csőtoldat nyúlik ki, mely egy a rajzban föl nem tüntetett tömlő útján az (r) verőhenger (p) csőnyúlványával van összekötve. A (p) csőnyúlvány a (q) csatornával közlekedik, mely csatorna a (g) és (e) ágakra oszlik szét villásan. A (g) ág tengelyirányban vonul át a hátsó (f) hengerfödon és a verőhenger belseje felé nyíló (b) szeleppel van elzárva, mely a föltüntetett foganatosítási alaknál egyszerű csapószelep gyanánt van kiképezve. A (g) ág természetesen oldalt is torkolhat az (r) hengerbe, amennyiben a torkolat közvetlenül az (f) födőmellett fekszik, mivel működését ezen esetben is kifejtheti. Az (e) ág torkolata az (f) födőtől oly távolságban van, mely a (c) verődugattyú köpenyvonalánál kisebb.