70926. lajstromszámú szabadalom • Kilincsmegerősítés

— 2 — lasztva, hogy a legvékonyabb ajtóhoz és a legrövidebb nyakú kilincsnyomóhoz egyaránt alkalmazható legyen. E célra a tövis közepe táján egy ékszerű, helyesebben csonkagulaalakú (2) megvastagítással van ellátva, amelynek legnagyobb átmérője akkora, hogy a legbővebb lyuku zárdió lyukátmérőjénél is még valamivel nagyobb legyen, míg a gula legkisebb átmérője olyan, hogy a legszűkebb zárdióba is még beilleszthető. Ilykep ez a tövis bármilyen méretű (3) zárdióba szorosan beágyazható. A (4) és (5) kilincsnyomók teljesen megegyező kivitelben készülnek; a nyomó {4', 5') nyakrésze hosszirányú furattal van ellátva, amelybe az (1) tövisnek hengeresre leesztergált vége pontosan beleilleszkedik. A kilincsnyomó rögzítésére már most úgy az (1) tövisen, mint a nyomó furatában egy-egy félkörkeresztszelvényű •csatorna van bevágva; e csatornák egymást összeillesztés után teljes körszelvényű csatornává egészítik ki, amely csavarmenetekkel van ellátva, és a (6) csavarszög fölvételére szolgál. Ez a csavar tehát egyrészt ék gyanánt szolgál és megakadályozza a kilincsnek a tövisen való elfordulását, másrészt azonban a csavarmenetek a nyomónak a szárról való lehúzását is megakadályozzák. A kilincsnyomó nyakrésze anyagmegtakaritás céljából előnyösen a 3. ábrán látható módon excentrikusan képezendő ki, hogy falvastagsága a (6) csavart fölvevő csatorna dacára mindenütt egyforma legyen. A (6) rögzítőcsavart esetleg hosszának csak egy részén látjuk el csavarmenetekkel, míg a belső vége az 1. ábra alsó felében látható módon sima hengeresen képezhető ki; ennek megfelelő lesz aztán a csavar fölvételére szolgáló furat is. Az (1) tövis hossza, mint említettük, úgy választandó meg, hogy végei a legvastagabb ajtó és a legszűkebb lyuku zárdió mellett is még helyet találjanak a kilincsnyomó furataiban; a (2) gula ugyanis mindig a zárdiólyuk bőségének megfelelő mérvben fog ebbe behatolni, amint az a rajzból is kitűnik. A tövis és kilincsnyomó viszonylagos helyzetét természetesen rögzítő csavarmenetei határozzák meg, vagyis a nyomó csakis olyan helyzetben rögzíthető, amikor a csavar menetei összeesnek a kilincsnyomó és a tövis meneteivel. Tekintve azonban, hogy a menetmagasságot igen kicsinyre választjuk, azért a kilincsnyomó mindig a gyakorlati igényeknek megfelelően elegendő szorosan rögzíthető. Eölszerelésnél mindenekelőtt az (1) tövist behelyezzük a (3) dióba, míg csak a (2) gula a dió lyukában meg nem szorul. Ekkor a tövis kiálló végére rátoljuk a (4) kilincsnyomót, miután előzetesen elhelyeztük a kilincs kellő vezetését biztosító (7) pajzsot, azután behelyezzük a (6) csavart. Ugyanúgy járunk el a másik kilincsnyomóval is. Az előadottakból látható, hogy ezen elrendezés mellett a kilincsek fölszerelése semmiféle utólagos megmunkálást, sem pedig szakértő munkaerőt nem igényel, amellett az egész szerkezet mindössze öt darabból áll, amelyekből kettő-kettő teljesen azonos kivitelű, és tömeggyártáshoz is alkalmas kiképzésű úgy, hogy a lehető legegyszerűbb és ennélfogva iparilag igen gazdaságosan előállítható szerkezetet képez. Megjegyzendő még, hogy. az új elrendezés megengedi az utólagos beállítást is; ha ugyanis az (1) tövis hosszabb használat után a (2) gida deformációja folytán meglazulna, akkor nem kell egyebet tennünk, mint a kilincsnyomók levétele után az (1) tövist valamivel beljebb vernünk, mire a (4) nyomót egy vagy több menetmagassággal beljebb, az (5) nyomót pedig ugyanannyival kijebb helyezhetjük és ezen újabb helyzetben a (6) csavarral ismét rögzíthetjük. A nyomók (4', 5') nyakrésze természetesen nem okvetlenül egy darabban készítendő a kilinccsel, hanem különálló hü-