70915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nátriumperborát elektrolitos előállítására
Megjelent 1917. évi április hó 27-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI KOT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 70915. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás nátriumperborát elektrolitos előállítására. DEUTSCHE GOLD- UND SILBER-SCHEIDEANSTALT VORM. ROESSLER CÉG M/M FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1916 február hó 11-ike. Elsőbbsége 1915 március hó 10-ike. Nátriumperborát elektrolytos előállításánál az anódának oxigén által meg nem támadható fémből kell állnia. A katóda számára viszont kizártnak kellett tartani oly fémek alkalmazását, melyek a perborátot katalitosan megbontják, míg föltételezhető volt, hogy az e tekintetben ártalmatlan fémek, pl. a cink, az ón vagy az alumínium minden további nélkül használhatók. Ezek az utóbb említett fémek azonban i meglepő módon alkalmatlanoknak bizonyultak. Az alumíniumot a katódán föllépő alkálifémkisülés erősen megtámadja; az ón körül barna porból álló, többé-kevésbbé vastag réteg képződik, mely talán finoman elosztott fémből áll és az előállítandó perboráthoz keveredik; hasonlóan viselkedik a cink is. Az ipari foldolgozás szempontjából tehát ezen fémek egyik"* | sem jöhet tekintetbe. Habár ez az elektrolytos úton keresztülvitt eljárás katalizátorok iránt nagyon érzékeny, azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy a katödát kitűnő sikerrel készíthetjük az áramot vezető olyan anyagból, melyek önmagukban vagy vegyületeik alakjában katalitos bomlást hoznak létre, mint pl. ólom, vas, nikkel, réz, ezüst vagy szén. Az ezen anyagokból álló katódák egyáltalában nem szenvednek változást és kitűnő fermelési hányadot szolgáltatnak. A kész termék a szóban forgó anyagokból nem tartalmaz kimutatható mennyiségeket. Habár az említett anyagokból álló katódák használatánál elővigyázati rendszabályok a legtöbb esetben nem szükségesek, mindazonáltal előnyösnek mutatkozott, a katódák áramhozzávezetéseit ott, ahol az elektrolytos folyadékból kinyúlnak, a folyadék és a levegő behatásától, mely különösen a két közeg határán mutatkozik, megvédeni. A vezetékeket ezeken a helyeken célszerűen a levegőt távoltartó és az elektrolytos folyadéknak ellenálló védőbevonattal látjuk el, mely pl. platinából vagy az említett behatásoknak ellenálló egyéb fémből állhat, vagy pedig oly esetekben, amikor ezt a vezetékek alakja megengedi, a megvédendő helyre gumitömlőt húzunk föl. Végül a vezetékeket úgy is rendezhetjük el, hogy a levegővel nem jönnek érintkezésbe.
