70908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzett szőrös borjúbőrök vagy az ezekből készült hátbőröndök és egyéb tárgyak festésére

kefével fölvihető. A szőr gyönge bevonása után a bőrt egy napig feküdni hagyjuk. Mélyebb kifestésnél a bevonást többször kell ismételni és a bőrt minden bevonás után néhány óráig pihentetni kell. Hogy a szín minél egyenletesebb legyen, tiszta hangyasavval vonjuk be és ismét nyu­godni hagyjuk. Utólagos szellőztetés he­lyénvaló, azonban nem föltétlenül szük­séges. Hogy a festék jobban leköttessék és a szőr által föl nem vett festék eltávolít­ható- legyen,- amellett pedig a szőr szép fényre és megfelelő színárnyalatra legyen szert, a bőröket végül a következő sókkal kezeljük: Tábori szürke színnél a kékes árnyalatot rézvitriollal (kékgáliccal) való lemosás által hozzuk létre. Tábori zöldnél vasgálic alkalmazható, és pedig előnyö­sebben vegyileg tiszta állapotban. Ha a tá­bori zöldnek sárgás barnazöld árnyalatot akarunk adni, akkor a fönti két só helyett savanyú krómsavas kálit használunk. A szőrnek az említett sók egyikével vagy mindegyikével való bevonása után a bőrt megszárítjuk. Hogy a szőr hajléko­nyabb legyen, fölfőzött lenolajjal gyöngén bekenhető. Fehérszőrű borjúbőrök festésénél a hydrogénperoxyddal' való kezelés elma­radhat, ámbár ez a szőrt a festék fölvéte­lére alkalmasabbá teszi. Alapfesték gya­nánt az ilyen bőröknél zöld dióhéj- vagy gubacsfőzet szolgál. Azután csak annyi in­digót rakunk föl, amennyi a színárnyalat eléréséhez szükségesnek mutatkozik. A bőrök kezelésénél a dióhéjfőzet előny­ben részesítendő, mivel fényállóbb és tar­tósabb, másfelől pedig gubacsfőzet alkal­mazása esetén ez utóbbira a vasgálic és krómkáli a sókkal való kezelésnél erős ha­tással van. A dióhéjfőzet különösen szür­késbarna és barna színre való festéshez alkalmas. A sók megválasztása a színárnyalattól éjs a kifestés mélységétől függ. A festés gzonban már a sókkal ivaló kezelés előtt fe féfiyálló és mosható.- ' Ha a bőröket mindjárt cserzés alkal­mával festjük, akkor munkát takarítunk meg, mivel a timsócserzés után a bőrök kiszeilőztethetők és a jelen eljárás szerinti kikészítés előtt pácolhatok és festhetők. A szőrt kefével való bevonás helyett be­merítéssel is meg lehet festeni, azonban ekkor a marópácnak hosszabb ideig kell hatnia és azt kétszer kell kb. 12 órai pihe­nés után fölrakni. Hangyasav hiánya esetén a festékhez való keverésre hígított ecetsav vagy ammó­niákoldat is használható, azonban az ecet­savnak nem szabad erősnek lennie, mivel másként "úgy a bőrt, mint a szőröket is megtámadja. BA I i.M.M I IGI'.N Vl '.l-. 1. Eljárás cserzett, kidolgozott vagy ki­dolgozatlan szőrös borjúbőröknek vagy az ezekből készült hátbőröndöknek és egyéb tárgyaknak tábori szürkére, tá­bori zöldre vagy barnára, méregmen­tesen, fényállóan és moshafóan való festésére, jellemezve azáltal, hogy a bő­röket szódaoldattal való zsírtalanítás után pihenni hagyjuk, hamúzsír és marókáli oldatával jól bepácoljuk, az­után szellőztetjük és timsó- vagy kén­savas timföldoldattal való bevonás után erősen koncentrált hydrogénperoxyd­dal vonjuk be és megszárítjuk, mire a festéket kefe segélyével vagy a szőr bemerítése által visszük föl. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fogana­tosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a bőrök festésére kénsavban oldott in­digóport vagy hangyasavban oldott in­digókarmint használunk és ezen olda­tokat pépszerű állapotra koncentrál­juk. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve azál­tal, hogy fehérszőrű borjűbőröknél alapfesték gyanánt dióhéj- vagy gu­bacsfőzetet alkalmazunk. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve az ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom