70908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzett szőrös borjúbőrök vagy az ezekből készült hátbőröndök és egyéb tárgyak festésére

kefével fölvihető. A szőr gyönge bevonása után a bőrt egy napig feküdni hagyjuk. Mélyebb kifestésnél a bevonást többször kell ismételni és a bőrt minden bevonás után néhány óráig pihentetni kell. Hogy a szín minél egyenletesebb legyen, tiszta hangyasavval vonjuk be és ismét nyugodni hagyjuk. Utólagos szellőztetés helyénvaló, azonban nem föltétlenül szükséges. Hogy a festék jobban leköttessék és a szőr által föl nem vett festék eltávolítható- legyen,- amellett pedig a szőr szép fényre és megfelelő színárnyalatra legyen szert, a bőröket végül a következő sókkal kezeljük: Tábori szürke színnél a kékes árnyalatot rézvitriollal (kékgáliccal) való lemosás által hozzuk létre. Tábori zöldnél vasgálic alkalmazható, és pedig előnyösebben vegyileg tiszta állapotban. Ha a tábori zöldnek sárgás barnazöld árnyalatot akarunk adni, akkor a fönti két só helyett savanyú krómsavas kálit használunk. A szőrnek az említett sók egyikével vagy mindegyikével való bevonása után a bőrt megszárítjuk. Hogy a szőr hajlékonyabb legyen, fölfőzött lenolajjal gyöngén bekenhető. Fehérszőrű borjúbőrök festésénél a hydrogénperoxyddal' való kezelés elmaradhat, ámbár ez a szőrt a festék fölvételére alkalmasabbá teszi. Alapfesték gyanánt az ilyen bőröknél zöld dióhéj- vagy gubacsfőzet szolgál. Azután csak annyi indigót rakunk föl, amennyi a színárnyalat eléréséhez szükségesnek mutatkozik. A bőrök kezelésénél a dióhéjfőzet előnyben részesítendő, mivel fényállóbb és tartósabb, másfelől pedig gubacsfőzet alkalmazása esetén ez utóbbira a vasgálic és krómkáli a sókkal való kezelésnél erős hatással van. A dióhéjfőzet különösen szürkésbarna és barna színre való festéshez alkalmas. A sók megválasztása a színárnyalattól éjs a kifestés mélységétől függ. A festés gzonban már a sókkal ivaló kezelés előtt fe féfiyálló és mosható.- ' Ha a bőröket mindjárt cserzés alkalmával festjük, akkor munkát takarítunk meg, mivel a timsócserzés után a bőrök kiszeilőztethetők és a jelen eljárás szerinti kikészítés előtt pácolhatok és festhetők. A szőrt kefével való bevonás helyett bemerítéssel is meg lehet festeni, azonban ekkor a marópácnak hosszabb ideig kell hatnia és azt kétszer kell kb. 12 órai pihenés után fölrakni. Hangyasav hiánya esetén a festékhez való keverésre hígított ecetsav vagy ammóniákoldat is használható, azonban az ecetsavnak nem szabad erősnek lennie, mivel másként "úgy a bőrt, mint a szőröket is megtámadja. BA I i.M.M I IGI'.N Vl '.l-. 1. Eljárás cserzett, kidolgozott vagy kidolgozatlan szőrös borjúbőröknek vagy az ezekből készült hátbőröndöknek és egyéb tárgyaknak tábori szürkére, tábori zöldre vagy barnára, méregmentesen, fényállóan és moshafóan való festésére, jellemezve azáltal, hogy a bőröket szódaoldattal való zsírtalanítás után pihenni hagyjuk, hamúzsír és marókáli oldatával jól bepácoljuk, azután szellőztetjük és timsó- vagy kénsavas timföldoldattal való bevonás után erősen koncentrált hydrogénperoxyddal vonjuk be és megszárítjuk, mire a festéket kefe segélyével vagy a szőr bemerítése által visszük föl. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a bőrök festésére kénsavban oldott indigóport vagy hangyasavban oldott indigókarmint használunk és ezen oldatokat pépszerű állapotra koncentráljuk. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy fehérszőrű borjűbőröknél alapfesték gyanánt dióhéj- vagy gubacsfőzetet alkalmazunk. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve az ál-