70878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyi hatásoknak egyfázisú állapotban lévő anyagokon való előidézésére

zatát, vagy egy ilyen sorozatnak, pl. az aromás szénhydrogéneknek egy bizonyos tagját kívánjuk előállítani, akkor 600° C.nál magasabb hőfokra és a légköri nyomásnál magasabb nyomásra van szükségünk. Ha a nyomást pl. 5 légköri nyomásra fokozzuk, akkor a hozadék menynyisége lényegesen emelkedni fog és gazdasági szempontból is kielégítő értéket fog elérni. Ha xylolt vagy toluolt akarunk előállítani, akkor 600—650° C. hőmérséklet és hat atmoszféránál magasabb nyomás kielégítő eredményt szolgáltat. Benzolt viszont nagy mennyiségben kaphatunk 650—800° C. hőmérséklet és kb. 10 atmoszféra nyomás mellett. A föntiekből könnyen belátható, hogy a hőmérséklet és nyomás megfelelő választásával és az időtartam kellő tekintetbe vételével bármelyik sorozatnak akármelyik elemét üzemszerűen előállíthatjuk, ha a műveletet egyfázisú eljárás szerint végezzük. A találmánynak ez lényeges jellemző vonását alkotja, mivel valamennyi kétvagy háromfázisú eljárásnál a főtényezőknek egymás közötti viszonya szigorúan meg van határozva. Ezen kölcsönös ösz-82efüggés folytán nem lehet kihasználni az anyagoknak kísérletileg és elméletileg megállapított ama törekvését, hogy az egyik vagy a másik irányban reakciót végezzenek. Más szavakkal, a fő föltételeket nem lehet egymástól függetlenül megválasztani arra a célra, hogy a kívánt reakciótermékeknek nagyobb mennyiségekben való üzemszerű előállításánál a jelzett törekvés Hasznosítható legyen. Ellenben az egyfázisú eljárásnál a fő tényezők megválasztásában és kombinálásában teljes szabadságunk van, minek folytán a reakcióba lépő anyagok kémiai tulajdonságai és az a törekvésük, hogy a reakció egyirányú legyen, teljesen kihasználható arra a célra, hogy végtermékül valamely kívánt vegyületet kapjunk. Az anyagoknak bizonyos kívánt vegyületek előállítása céljából egyfázisú eljárással való kezelésére jellemző, hogy a fő iényezőknek, tehát az időnek, hőmérsék. letneik és nyomásnak bármelyike megváltoztatható anélkül, hogy a többi tényező is megváltoznék. Így pl. a reakció övének Hőmérséklete fokozható anélkül, hogy az idő és hőmérséklet is változást szenvedne, vagy pedig e két utóbbi tényező is egymástól függetlenül változtatható. További jellemzője az egyfázisú eljárásnak az, hogy a végtermékek gáznemüek lévén, a reakció övéből bármikor eltávolíthatók, pl. éppen akkor, midőn a kívánt termék képződési sebessége a legnagyobb, miáltal az illető termék polymeri záródásából vagy fölbomlásából származó veszteségek elkerülhetők lesznek. Könnyen belátható, hogv a leírt eljárás nemcsak arra használható, hogy két vagy több, (rendszerint csöppfolyós anyag kombinálása által valamely kívánt folyadék képződését, vagy rendszerint csöppfolyós anyagok (pl. szénhydrogénolajok) fölbomlását és új vegyületekre való átalakulását elősegítsük, hanem arra is, hogy valamely folyadékot, pl. benzolt, valamely gázzal, pl. klórral egyesítsünk, hogy Mórbenzol képződjék, vagy pedig hogy két szilárd anyag, pl. ólom és antimon, egymással vegyületbe lépjen. Folyadék és gáz egyesítése alkalmával a folyadékot először gázzá alakltjuk át s azután a másik gázzal elegyítjük és végül a leírt eljárásnak vetjük alá. Ha két vagy több fémből ötvözetet akarunk készíteni, akkor a fémeket megolvasztjuk, összekeverjük, elgázosítjuk ós a leírt módon megválasztott hőfok-, nyomás- és időtényezők hatásának tesszük ki, vagy pedig a fépeket külön gázosítjuk el és azután keverjük össze. Könnyen belátható továbbá, hogy ha két anyag között egy harmadik előállítása céljából végbemenő reakció olyan hőfejlodessel van egybekötve, amely az illető anyagoknak gázállapoíban való tartására vagy a kívánt reakció előidézésére elegendő, akikor azt a teret, amelyben a reakció végbemegy, nem szükséges külső hőforrásból hevíteni.