70876. lajstromszámú szabadalom • Javítás 260 fok C-nál magasabb forrpontú, a paraffinsorozatba tartozó cseppfolyós petroleum desztillatumoknak alacsonyabb forrpontú termékekké való átalakítására szolgáló eljáráson és berendezésen

kelljen üríteni. A kokszképződés messzemenő csökkentésével és a desztillalási idő megnyújtásával kapcsolatban a kazánban visszamaradt anyag egészen más sorozathoz tartozó aszfaltszerű termékké válik, mely csak részben oldódik naftában, ellenben nagyobb mértékben széndiszulfidban. ' A fönti hatást azzal érjük el, hogy a desztillációt a kazán folyadék- vagy gőzterébe, avagy mindkettőbe helyezett, fémből vagy egyél) anyagokból álló, az ily desztíllálás céljára különben rendesen használt egyszerű hengeres kazánnál nagyobb érintkező fölületet nyújtó katalizálófölüleíek jelenlétében a kazántartalom felén túl, csöppfolyós aszfaltszerű maradvány képződéséig folytatjuk. Ily kazán egy példaképem foganatosítási alakját mutatja a mellékelt rajz 1. ábrája Hosszmetszetben, 2. ábrája pedig az 1. ábra 2-2 vonala szerinti keresztmetszett) en. A (3) desz/tillálókazán egyik végén és fölül a (4), illeve (5) búvónyílással van ellátva. A kazán fölső részéből a (6) gőzkivezetőcső vezet a föl nem tüntetett kondenzátorhoz. A szeleppel ellátott (7) leszívóvezeték nyúlik majdnem a kazán fenekéig a csöppfolyós •maradék leszívása céljából. A desztilláló kazán ismert módon (8) hőszigetelőburkolattal van ellátva és a téglákból vagy hasonlókból épített alapon nyugszik, mely egyszersmind (9) tüzelés gyanánt van kiképezve. A íüzelőgázok a (10) lánghídon keresztül a (11) füstcsatorna felé vonuljak. A találmány szerinti katalizálófölületek gyanánt szolgálnak pl. a 2. ábrában látható (12) lemezek, amelyek a (13) csuklók körül forgathatóan vannak elrendezve és egymást átlapolják úgy, hogy a kazánfenék alakját követő vendégfeneket alkotnak, mely azonban elég távol fekszik a kazánfenéktől, hogy a forró folyadék szabadon keringhessen a kazánfenék és a "vendégfenék között. Mivel azonban a kezelendő szénhidrogénekre nem csiípán csöppfolyós, hanem gőzállapotban is hatnak a katalizálófölületek, ezek a pontozott vonallal jelzett (15) folyadékfölszin föfött elrendezett sík lemezekből is állhatnak, melyek a kazán fölső részén lehetnek fölfüggesztve és éppen olyan jól hainak, mint a (12) lemezek. Mindkét lemezrendszert egyidejűleg is alkalmazhatjuk, amint ez a 2. ábrában látható, vagy pedig csak az egyik lemézrendszer nyer alkalmazást, amikor is a katalizátorként ható lemezek alakja, állása és elrendezési módja úgylátszik nem gyakorol befolyást az eredményre. Ezen katalizálótestek vagy fölületek fémből, pl. acélból, sárgarézből vagy rézből állhatnak és lemezek vagy szövetek alakjában alkalmazhatók. Azonban ásványi rostok, pl. azbeszt, vagy üveggyapot szintén hasonlóan hatnak. Ezen katalizálólemezek hatása bizonyos fokig a következőként magyarázható: Ha a nehéz szénhy drogén el; b öl álló folyadékot a desztillálókészülékben legalább ' atm. nyomásnak és megfelelő desztillációhőmérsékletnek vetjük alá, úgy az anyag egyrészt analízist, vagyis bontást, másrészt pedig szintézist, vagyis összetételt szenved; másszóval a nehéz szénhy drogén ugyanazon sorozathoz tartozó aszfaltszerű csöppfolyós maradékká változik át, míg ellenben a kiindulási anyag csak igen kis mennyiségű aszfaltszerü anyagokat tartalmaz. Természetesen bizonyos mennyiségű szabad szénből, vagy kokszból álló csapadék is keletkezik a lemezeken és a kazánfenéken, azonban ezen csapadék mennyisége egyáltalában nem felel meg a nehéz szénhydrogénből ugyanezen sorozathoz tartozó könnyebb szénhydrogénné átalakult anyagmennyiségnek, amint ezt a reakcióegyenletekből könnyen rnegf>M

0!:.íthnh*uk Ennélfogva a szintézisnek van elsőrangú szerepe, mely a maradékban megy végbe és szükségképen mindenkor végbe kell mennie, amikor csöppfolyós szénhydrogértt a fönt leírt körülmények között vetünk alá részleges desztillá-