70865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sertéskolera-antitoxin előállítására

déli a sertéskolera:antitoxinnak, illetve pszeudoglabulineknek tetemes törtrészét i tartalmazza. A B-frakcióból kapott csap a- | dékot leszürjük, gyorsan kimossuk és szá- j ritiuk. porítjuk és valamly oldószerben j föloldjuk vagy dializáljuk. Az eljárásnál ; alkalmazott kémiai szerek egészen vagy ; részben elnyeletés vagy dializis útján el- ! távolíthatók a B-frakció csapadék jából. Az immuntestek vagy globulinek, amelyek | egészen vagy részben az oldatban még je- | len vannak, szűrés útján vagy valamely j alkalmas konzerválószer hozzáadásával ;! konzerválhatok. ' Az A-frakció csapadékját a még benne | lévő globulinek és máseffélék nyerésére olvan eljárásnak vetjük alá, amellyel azt a sejtroncsoktól stb. az egész tömegnek vízzel való áztat ás a és az oldhatatlan ma­radékoknak leszűrése útján elkülönítjük. A szünetből az euglobulineket valamely lecsapószernek, mint pl. nátriumUlorid­­nak, telítésig a szürlethez való hozzáadása ulján eltávolítjuk, illetve kicsapjuk és le­szűrjük. Az immunizáló testeket, a pszeudoglobulineket pedig a nátriumklo-. riddal telített szürletből például jégecet­tel kicsapjuk és szűrés útján kapjuk meg. Az A és B-frakciókból kapott anyagot • egymással egyesítve vagy egymástól el­különítve is dolgozhatjuk föl. Az itt leírt eljárás természetesen nincs kimerítve a leírt műveletekkel; magától értetődik, hogy azoknak változatai lehet­ségesek, különösen a frakcionált kicsapá­sok száma és azok fajtája tekintetében. Ügyszintén a kémiai kicsapószerek, a melyek a hivatkozott példa szerint alkal­maztatnak, nevezetesen az euglobulinek leválasztására szolgáló ammóniümszulfát. nátriumklorid és az immunizáló testeket leválasztó jégeceí, természetesen másak­kal is helyettesíthetők. Fontos csak az, hogy olyan szereket válasszunk, amelyek nem képeznek oldhatatlan hydróxydokat; pontos továbbá az is, hogy a frakcionált kicsapásnál meleget ne alkalmazzunk. A bejelentés tárgyát tevő eljárás szerint kapott termék már külsőleg is tetemesen különbözik az eddig ismert sertéskolera­­antitóxintól. Ez utóbbi aránylag nehéz, zavaros, vöröses színű folyadék, amely az aktiv alkatrészek mellett szérumalbumint, rostroncsokat, fibrint, élő és elhalt csirá­kat tartalmaz olyan mennyiségekben, hogy azoknak némelyike már szabad szemmel is fölismerhető. Ha ilyen antitoxint olyan sertésbe fecs­kendezünk, amely sertéskolerában szen­ved, vagy pedig elővigyázati okokból egy egészséges sertésbe, akkor gyakran meg­történik, hogy az antitoxinnal az állatba bevitt csirák az előbbinek kedvező hatá­sát lerontják. Az eddig forgalomba hozott serfcés­­kolera-andtoxinnak további hátránya, an­nak nehéz abszorbeálhatósága a kezelendő állat által. Sokszor megtörténik, hogy mi­után egy sertést antitoxinnal kezeltek, ké­sőbb az antitoxin nagy részét a befecsken­dezési hely közelében abszorbéálatlanul újra megtaláljuk, és pedig vagy beszo­rulva, vagy pedig aktiv daganat alakjában. A szer természetesen ezáltal tetemesen ve­szít értékéből. Ezeket a hátrányokat a találmány tár­gyát tevő eljárás szerint készült termék nem mutatja. Ezen termék tiszta, tökéle­tes oldatot képez, amely' teljesen mentes elhalt vagy élő csiráktól, sejtroncsoktól, fibrintől vagy más zavaró anyagoktól és különösen szórumalbumintól. Szabadalmi igények. 1. Eljárás nagyon értékes sertéskolare­­antitoxin előállítására, jellemezve az­által, hogy az antiloxinból, fibronmen­­tés vérből vagy szérumból elsősorban olyan kémiai lecsapószerrel való kicsa­pással, mely nem képez oldhatatlan hydroxydokat, a sejtroncsokat, fibrint, élő vagy elhalt csirákat kicsapjuk és szűrés útján eltávolítunk, azután a szürlethez újból lecsapószert adunk, a kapott csapadékot leszürjük, gyorsan kimossuk, megszánjuk, pontjuk, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom