70859. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültség elleni védőberendezés elektromos telepek számára

Ha (C) kondenzátorok deformálva vannak, vagyis ha szigetelőrétegeik sásét vannak rombolva, akkor a kondenzátoroknak az (I) kapcsoló segélyére! az áramkörbe való buktatása pillanatában a berendezésben erős áram fog keringeni, amely az (A) horgony heves fölrántását és az (r) ellenállásnak az áramkörbe való bekapcsolását eredményezi. Ennek folytán a teljesítmény megfelelő értékre korlátoztatik úgy, hogy a (C) kondenzátorok az üzem első időszakában nem melegednek föl túlságosan. A- kondenzátorok képződésének előrehaladtával az áramerősség csökken és végül elég gyönge lesz, hogy az (L) rúgó az (a) kontaktust a (b) kontaktussal, érintkezésbe hozza és ezáltal az (r) ellenállást rövidre zárja. A (C) kondenzátorok ekkor a teljes telepfeszültség alatt állnak és> a túlfeszültségek elvezetését a legjobb hatással végzik. Ha a telepfeszültség üzem közben valamely véletlen folytán állandó módon emelkedik, akkor a kondenzátorok, minthogy magasabb feszültségek számára nincsenek kiképződve, kisülnek és erős áramot bocsátanak át. Az (A) horgony tehát ismét vonzatni fog és az (r) ellenállás bekapcsoltatik. Ha ázután a kondenzátorok az új feszültség számára már kiképződtek, az áram ismét gyöngül s az (E.) rúgó az (a, b) kontaktusokat érintkezésbe hozza úgy, hogy az (r) ellenállás újból rövidre záratik. A leírt berendezésnek két hátránya van. j Az {I) kapcsoló zárásakor ugyanis az első pillanatban nem lehet elkerülni a rövidzárlatot, mivel az (r) ellenállás akkor még ' nincs bekapcsolva, másfelől pedig az (A) horgony vonzatásakor a rövidzárlat telje® Srama az (a, b) kontaktusok között szakíttatik meg. Ennek folytán az (E) elek- j tromágnes tekercse, az (r) ellenállás vagy 1 az (a, b) kontaktusok gyakran elégnek, ha cáak nincsenek bőven méretezve. i A-jelen találmány célja ezen hátrányok megszüntetésében áll. E célból a kontak- j tusókat oly elektromágneses szerkezet ' működteti, amelynek tekercse legalább az egyik kondenzátor sarkaival párhuzamosán van kapcsolva. A mellékelt rajz 2—4. ábrái a találmány szerinti berendezésnek három kiviteli alakját tüntetik föl vázlatosan. Az első kiviteli alaknál (2. ábra) az (al, bl) kontaktusok egy (Ll) lemezrúgó által tartatnak szétválasztva, ahelyett hogy 'érintkezésben tartatnának és az (r) ellenállást a berendezés használaton kívüli állapotában rövidre zárnák. Azonkívül az (El) elektromágnes tekercse nem sorba, hanem párhuzamosan van a (C, C) kondenzátorokkal kapcsolva. Ha az (I) kapcsolót zárjuk, akkor nem lép föl rövidre zárási, mert az (r) ellenállás be van kapcsolva. Minthogy a még nem teljesen kiképződött kondenzátoroknak igen csekély ohmíkus ellenállásuk van, majdnem az egész áramfe&zültséget az (r) ellenállás veszi föl s a kondénzátorok sarkfeszültsége közel null. Ennek folytán az (Él) elektromágnes tekercsén az első pillanatban átmenő áram túlgyönge lesz arra, hogy az (Al) horgonyt • vonzhassa. Amint azonbán a kondenzátorok képződése előrehalad, sarkfeszültségúk is növekedik és ennek folytán az (El) mágnes tekercsén átmenő áram erősebb lesz. Ha a kondenzátorok ismét készek, akkor az (Al) horgony vonzatni fog és az (al, bl) kontaktusok az (r) ellenállást röyidre zárják. Ez a berendezés tehát, ami a lökésmentes üzembe helyezést illeti, tökéletesen megoldja a kitűzött föladatot, azonban egy másik hátránnyal bír. Ha ugyanis á kondenzátorokban a szigetelőrétegek közönséges üzem közben véletlenül szétrombo-Iódnak, akkor az (r) ellenállás nem kapcsolódik be ismét önműködően. Ezen hátrány kiküszöböl&e céljából az 1. ábrá szerinti berendezés a fönti első kivitellel kombinálható, amikor is a 3. ábrán föltünteteit berendezés jön létre. Az (El) elektromágnes, mint előbb is volt, párhuzamosan van a (C) kondenzátorokkal kapcsolva és az (al) kontaktust