70822. lajstromszámú szabadalom • Állítórudazat angol váltókhoz egyidejűleg mozgó csúcssinekkel
fekvésből való kibillenését okozhatja, az. alább' ismertetett módon az eddigiekkel szemben lényegesen csökkentve van. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a talmány tárgyát tevő rudazatnak egy foganatosítási példája oldal-, illetve fölülnézetben látható. Az (1) váltóállító szerkezet, mely magában véve ismert módon akár a példaképpen föltüntetett valamely központból huzalokkal működtetett dobszerkezetből, akár pedig hajtógépből vagy a helyszínén működtetett kézi állítószerkezetből állhat, a (2) vonórúdra hat, mely az állítandó (3, 4, 5, 6) csúcssineket a (7, 8) t és (9) összekötőrudak közvetítésével működteti. Ezen célból a vonórúd végén az ezzel az egy darabban kiképezett vagy más módon egyesített (12) toldat van alkalmazva, mely három csuklót hord; ezek közül a két szélső a (8), illetve (9) rúddal van összekötve, míg a középső csukló a (7) összekotőrúdboz van kapcsolva, mely mindkét (4, 5) csúcsain számára közös. A (8) ós (9) rudak egy helyen meg vannak szakítva és az egymással ellenkező csavarmenetekkel ellátott (13, 14) szabályozóhüvelyekkel vannak ellátva oly célból, hogy a rudak hossza a sínek nyomtávolsága változásának megfelelően szabályozható és ezzel a csúcssinek pontos megfekvése biztosítható legyen. A rövid (7) rúd számára a szabályozóközegek magán a (2)* vonórúdon vannak alkalmazva és a (10,11) csavaranyákból állanak, melyeknek elforgatásával ugyan a (8, 9) rudakat is befolyásóljuk, de «z ismét a (13, 14) hüvelyek segélyével kompenzálható, I IVIíg a két csúcssinből álló egyszerű váltóknál a két csúcséin mindig a sínekkel egyenlő magasságban fekvő rúddal köthető össze egymással, addig angol váltóknál az összekötőrudak szükségképpen a sinek alatt helyezendők el. A magassági helyzet ezen különbözősége folytán eddigelé az összekötőrúd és a csúcsán összeköttetésére a 3. ábrán látható sajátos, lefelé nyúló fület alkalmazták, ami azonban a csúcseinnek tősinhez való állítása és a váltó fölhasítága tekintetében igen hátrányosnak mutatkozott, mert a csúéssire a fül magasságának megfelelő karral biró, tehát'aránylag igen nagy forgató nyomaték hatott úgy, hogy a csúcssín az összekötőrúd vége körül elforogni iparkodott, amia csúcssin elcsavarodását, illetve a tősintől való elbillenését okozta. Ezzel szemben a találmány szerint az összekötőrúd vége az 1. ábrán látható módon a csúcssin magasságáig föl van hajlítva és lehetőleg a csúcssinek síkjában fekvő (az egyszerű váltóknál szokásos) sík füllel van összekötve, amikor is a forgató nyomaték a csúcssinre számbavehető mértékben többé nem hat, hanem legföljebb az összekötőrúd fölhajlított részét veszi hajlításra igénybe, mellyel szemben azonban az összekötőrúd megfelelően erősebbre méretezhető úgy, hogy a forgató nyomatéknak többé káros hatása nincs. 1 Az állítórudazat az ismertetett kiképzéstől az elhelyezés, illetve összeköttetés tekintetében többféle öltéréssel foganatosítható anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege változást szenvedne. így pl. a (9) rúd közvetlenül a (8) rúd végéhez csatlakozbatik vagy e két rúd a (7) rúdhoz hasanló egyetlen közös (közepén a vonórúddal forgathatóan összekötött) rúdból állhat, sőt a (12) rész az összes rudak számára egyetlen közös csukló gyanánt képezhető ki, melyből az egyes rudak sugárnyalábszerűen indúlnak ki; továbbá a (2) vonórúd már a sinek előtt is végződhetik a csuklópontokat hordó részben és hosszabb rudak alkalmazásával és így tovább. A föltüntetett foganatosítási alak azonban az elhelyezés és a csúcssinek forgáspontjára, illetve a forgatás karjaira való tekintettel a többinél célszerűbbnek mondható. (SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állítórudazat angol váltókhoz egyidejűleg mozgó csúcssinekkel, jellemezve azáltal, hogy az egyes csúcssinekhez kapcsolt összekötőrudak mindegyike az allítószerkezet vonórúdjával vagy ezzel össze* függő résszel közvetlenül van Összekötve.
