70801. lajstromszámú szabadalom • Tábori karó

Á (6, 7) vezetőszárnyakban bárom (11) (12, 13) orsó foglal helyet, melyek közül a (11) orsó merőleges a (12, 13) orsókra. A (11) orsó két végén, valamint a (12, 13) orsó szabad végén egy-egy gyöngén meghajlított (14) horgonyzókar foglal helyet, melyek végeikkel forgathatóan akként van­nak fölerősítve, hogy a korrespondeáló (14) karok ellenkező irányban haladnak, mimel­lett az (1) karó megfelelő (15) és (16) hasí­tékaiban vezettetnek. A vezetősínnek fölső vége még egy (17) ágyazást hord a (18) gyűrű számára, melybe az állat számára való fölfüggesztőszer horga van megerő­sítve. A kar ó kétoldalt, a (14) horgonyzókarok körletében, (19) födőlemezekkel van bo­rítva, - A cölöp rögzítésénél a következőképpen járunk el: A tábori karót a talaj minősége szerint vagy beverjük vagy puhább talajnál lábbal gyakorolt nyomással besülyesztjük. Ezután a vezetősínt fölfelé húzzuk, amikor is a csillagszerűen szétágazó (14) karok a ta­lajba behatolnak és ily módon a cölöpöt el horgonyozzák. Miután a fölfüggesztőszerv horgát a fiilecsbe beakasztottuk, annak meghúzásánál a karok még jobban hatol­nak be a talajba úgy, hogy a karó a lónak bármily erős rángatásánál sem húzódik ki vagy enged. Hogy a karót a földből ismét kihúzhas­suk elegendő, ha lábbal a (9) szögletdarab­nak (10) karjára rálépünk, miáltal a (14) karok a karó közepe felé mozognak, mire ez pl. a beakasztókötéllel, melynek horga a (4, 5) talajba beakasztatik, nehézség nél­kül kihúzható. Az (1) kettős T-sin fölső végéhez közel, ennek átlósan szemben fekvő szegélyein csavarkulcs gyanánt kiképezett két (20, 21) karima van behelyezve. Az 5. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a karó kerek harántmetszetű (22) csőből áll, mely egyrészt csúcsban végző­dik, másrészt megfelelően le van födve. A csőben annak hossztengelye körül két keresztirányban haladó (23, 24) haránt­irányú kar forgathatóan van ágyazva, me­lyek ráhelyezett kulccsal vagy effélével forgathatók. Ezen célra (23, 24) karok (25) tengelye fölső végén négyszögalakban van kiképezve. A harántirányú karok végein a (14) x olhorgonyzókarok vannak csuklósan fölerősítve, melyek a (22) cső (26) nyílásai­ban vezettetnek és a (24) keresztnek az óramutató irányában való forgásánál a rajzban pontvonalkázva föitüntetett hely­zetből a hatályos helyzetbe kifelé mozgat­tatnak. A 6. ábrában föitüntetett cölöp csúcsban végződő (27) tövis gyanánt van kiképezve és vonószerv rögzítésére szolgál, miáltal fatörzsek, melyek pl. állások kiépítésére szolgálnak, a földön csúszva a megfelelő helyhez szállíttatnak.. Ebből a célból a tö­vist a fatörzsbe beverjük, mimellett a meg­felelő vonószerv, lánc, kötél vagy efféle horog segélyével az (5) vezetősín fölső vé­gén megerősített (18) gyűrűbe akasztatik be. A vezetősín alsó végén csúcsban vég­ződő, a tövis nyílásaiban vezetett két (14) horgonyzókar van csuklósan megerősítve, melyek a vonószerv meghúzásánál mindig mélyebben hatolnak be a fába úgy, hogy a tövisnek a fatörzsbe való szándékolatlan kihúzása lehetlenné válik. A tábori cölöp a földben biztosan van rögzítve úgy, hogy a beakasztott lovak el­szabadulása ki vau zárva. A tábori karón egyidejűleg két ló rögzíthető anélkül, hogy nagyobb nehezebb karót kel­lene alkalmazni. Kisebb csúszófölülete foly­tán a kiíró a legkeményebb talajba is ne­hézség nélkül verhető be és éppen úgy el is távolítható a talajból. A talaj minéműsége a karónál egyáltalában nem játszik szere­pet és a leglágyabb talajban is a legna­gyobb biztonsággal alkalmazható, ahol az ismert karókat már nem lehetne hasz­nálni. Távbeszélő őrjáratok a karót egyút­tal földvezetőkábel gyanánt is alkalmaz­hatják. A karó az ellenség közelében, ahol minden zij lehetőleg kerülendő, lábbal ki­fejtett nyomással sülyeszthető be, ahol is a ló elszabadulás elleu föltétlenül bizto­sítva van, ami a lovasra megnyugtatókig

Next

/
Oldalképek
Tartalom