70674. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú mérőkészülék, mely árammezejében vasat tartalmaz
ellentétes úgy, hogy a mozgatható (k) tekercselésben v olyan forgató nyomatékot hoz létre, mely az (1) főeröfplyam által létesitettel szemben működik. Ha az (s) tekercselésen nem megy át árain, akkor úgy az (r) főmágnesnek, mint a (t) eUenmágpesnek remanens mágnessége van. Minthogy a két remanens erőfolyaim ellentétes irányú és ennek folytán a mozgatható (x) csévére különböző értelemben hatnak, a viszonyok helyes megválasztásával elérhetjük, hogy a mozgatható (x) csévére ható forgató nyomaték nullával legyen egyenlő. Ha most az (s) tekercselésben az áramerősség növekszik, akkor egyúttal az erofhixus is fokozódik a (w) légrésben és — mint kisérleteink igazolták — a (t) ellenmágnes saját mágnességéből származó, ellentett irányú erőfolyam is erősbödik az (u) légrésben. Ha a (t) mágnesrendszer méreteit és annak az (r) mágnestől való távolságát úgy választjuk meg, hogy a (t) mágnes vasa a gerjesztőtekeroselésen átmenő bizonyos áramerősségtől kezdve telítődni kezd, akkor a (t) mágnes mezeje ezen kritikus ponttól kezdve nem erősbödik, hanem az (r) mágnes mezeje által gyöngíttetik, sőt el is tüntethető és meg is fordítható. Ezáltal lehetővé vált a gerjesztőáram1 növékedténél esetleg föllépő negatív hibák kompenzálása, sőt még pozitív hibákat is létesíthetünk. Ha az (s) tekercseA lésben az áramerősség csökken, akkor a folyamat megfordítva játszódik le. A (t) ellenmágnest adott esetben úgy alakíthatjuk és olyan anyagból készíthetjük, hogy az áltála létesített ellenmező olyan forgató nyomatékot létesít, hogy a főmező által egyedül létrehozott forgató .nyomatéknak az (s) gerjesztőfekercselésen átfolyó árammal arányos, elérendő forgató nyomatéktól való eltérése úgy fokozódó, mint csökkenő gerjesztő áramnál az (s) tekercselésben kompénzáltassék. Ezen kompenzáló forgató nyomaték nagyságát a 2. ábra (c) görbéje növekvő és fogyó áramerősség számára mutatja. Ha áramszámlátoknál *a (t) mágnes sarkfölületeinek nagyságát és alakját úgy választjuk meg, hogy a mágnes forgató nyomatéka hatását csakis egy teljes fordulat, illetve lengés bizonyos beállítható törtrészén át fejti ki, akkor a súrlódást a főmágnes fölös remánenciájából származó forgató nyomaték által könnyén kompenzálhatjuk. Á 4—7. ábrán olyan áramszámlák) van föltüntetve, melynek C-alakú (a) elektromágnese van; ezen elektrömágnesek (b). csévéi a fölső száraikra csavarolt darabokra vannak helyezve. A (d) keret, mely az (a) elektromágneseket, a rendszer (e) támaszát és (f) fékezőelektromágnest tartja, az 5. ábrán fölülnézetben van föltüntetve. A jobboldali (a) főmágneshez (6. ábra) a kis patkóalakü (g) ellenmágnes van csavarolva, mely oly célból, hogy az ellenirányú forgató nyomatékok hatását nagyság és tartam tekintetébéii szabályozni lehessen, elíolhatóan van elrendezve. A főmágnestől való távolság továbbá a különböző vastagságú nem mágneses (h) betétek által változtatható, ami által a (g) ellenmágnes mágnesezését és így a forgató nyomatékot is szabályozhatjuk. A rendszernek, célszerűen három csévével ellátott fegyverzete és háromrészű kollektora van. A fölső olajoZócsapágy, a tengely, a féktárcsa, a csiga és az alsó csapágy szokásos kivitelűek lehetnek. A 7. ábra a rendszert fölülnézetben mutatja. A 8. és 9. ábrán némileg módosított foganatosítási alak van föltüntetve. , Az (i) kerethez, mely a (k) alsó csapágy, az (f) fékezömágnes és a számlálómű számára való toldatokkal van ellátva, a kétrészű (1) haijtómag van csavarolva; a maggal, a kétrészű (m) záródarab fekszik szemben, melynek légrése különböző szélességben állítható be oly célból, hogy az indukciósűrűséget és ezzel a remaneneiát és hiszterézist változtassuk. Az ,(o) főáramcsévék a hajtómag két szárára vannak fölhúzva. Az ellenmágnes a záródarab jobboldali ' részén ugyanúgy van megerősítve, mint a
