70609. lajstromszámú szabadalom • Gép, palackok és más egyéb tartályok kupakolására és bélyegzésére

tói való távolsága változik. Az a villás pont, melyben az ujj fönt be van akasztva, valamint az a pont, melyen az ujjra ható erő támad, le vannak gömbölyítve, oly módon, .hogy egy gördülő taírtófölület keletkezik, melynek érintkező pontjai az emeltyű működése közben pillanatról pillanatra változnak. A fölfekvési fölületek gömbölvítése különböző úgy, hogy azok sohasem kerülnek egymással koncentrikus helyzetbe (1. ábra). Az (L) ujj mozgása és anpaik különböző helyzetekbe való hozatala rúgóhatás alatt történik és e célra vagy egymástól független fémcsíkok vagy pedig egy rúgós (p) fémtárcsa alkalma/tatnak (6. ábra). E rúgók csavarok segélyével az (M) nyomólemez alsó fölülelén vannak fölerősítve, mely rovátkákkal van ellátva és az (r) rúgó segélyével van ai (J)-csőre fölélvelve. A rúgóhalás az (L) ujjak legömbölyített (s) vállréiszére gyakoroltatik. Ha fémtárcsát alkalmazunk, mint amilyen a 6. ábrán szemléltetve van, úgy ez kerületmenti keskeny 'hasítékokkai van ellátva, miáltal egyes (i) nyelvek keletkeznek. E nyelvek szélesséei méretükben az ujjakkal megegyezőek és úgy vannak elrendezve, hogy egy gyűrűalakú (u) kivágást födnek be. Ezen'gyűrű'alakú (u) (kivágás az (M) nyomólemez alsó fölületén van kiképezve úgy, hogy a rúgok a kivágásba belefe'khetnek, ha az uj-. jak legömbölyített vállrészei a rugókra ily irányú erőhatást gyakorolnak. Ilymódon a legömbölyített vállrészek villaként szerepeknek. A villa állásia a szálas anyagból készült tárcsán való enyhe Csúszóhaiás létesítése szempontjából nagyon fontos. Miként az 1. ábra mutatja, ezen villa karhosszai mintegy 1: 3 viszonyban állanak egymáshoz úgy, hogy ha pl. az ujjnak fölső rövidebb szárára egy mintegy 45 kg-t kitévő erőhatás gyakoroltatik, ez az ujj alsó végén 15 kg. erősségben adódik át. Ha a villa az ujjnalc félmagasságában feküdnék, úgy az átadódó erőhatás túlságosan igénybevenné a szálas anyagot és azt -el is szakíthatná. __ Könnyű belátni, hogy ez az egyensúlyi helyzet, melyet az ujjak fölvesznek, más akkor, ha nyomóhatás nem lép föl és más akkor, ha föllép, mert e nyomóhatás az ujjakat kimozdítja azon helyzetükből, melyekbe egyébként a nehézségi erő hatása alatt jutnának. Az egyensúly létre nem jöttének következménye, hogy az a nyomás, melyet az ujjak a kupáik anyagára gyakorolnak, a simítási folyamait alatt mindenikor változik. Tekintetbe veendő ugyanis, hogy a mindenkori érintkezés helyei az ujjak felületeinek legömbölyítése folytán folytonosan változnak és függnek attól a magassági helyzettől, melyet a palack nyaka éppen elfoglal. A rúgóerőnek az (L—L) ujjakra való ezen újfajta alkalmazása még azzal az előnnyel is jár, hogy az ujjak egymástól függetlenül léphetnek működésbe és együttesen vagy külön-külön követhetik a palacknyak fölületének esetleges egyenetlenségek. Az ujjak működtetésére szükséges nyomóérőt a következő módon hozzuk létre. Egyetlen nagyobb erősségű tekercsrúgó helyett több, csekélyebb erősségű' (S—S) tekercsrugót alkalmazunk. A példaképen föltünteitett foganatosításánál hat ily rúgó van beszerelve, melyek az (N) iiyomótárcsánafe megfelelő kivágásaiban vannak ágyazva és a (G) hengert körülveszik. Ezen rúgók föl- és lefelé mozgattatnak. A rúgók feszültsége a i(g) hengerre fölcsavart (T) tárcsa segélyével szabályozható. Azáltal, hogy a gépnél több, a kölvütengelyhez képest sugárirányban elrendezett gyengébb rúgó alkalmaztatik, lehetségessé válik, hogy a gépet egyenlőtlenül készített palackfejek kupakolására használjuk föl. A gép működési módja a következő: • A palackot a (B) talpperselybe állítjuk, oly módon, hogy közvetlen a bélyegzőfej alá kerüljön. Ezután a szálas anyagból készült 'tárcsáit az ellentámasznak vezetőgyűrűjére helyezzük, közvetlenül a palack fölé. Most valamely erőforrás segélyével a palackot fölfelé mozgatjuk és annak fejrészét a vezetőgyűrűn átszorítjuk; ezáltaL