70598. lajstromszámú szabadalom • Tányéros fonógép

folytán kis helyet foglalnak el, azonban mindamellett igen tartósak, könnyűek és olcsón előállíthatok. A föltüntetett kivite'lmél a' tányér középen lyukkal van ellátva, amelybe az (s) hajtótárcsa megfelelő toldata nyúl s a tányér ez utóbbin csavarok vagy effélék áfegélyével van megerősítve. Az (1) zárólécnek nincsenek a tányér (í) karimáján túlérő részei úgy, hogy a léc a tányér helyfoglalását nem növeli és sérüléseknek sincs kitéve^ Azonkívül a léc teljesen biztosítva van, hogy munka közben nem o^lódhat ki és- nem okozhat károkat. • Az (1) léc egyik végénél fogva, az (i) karimán belül, a (g) csukló segélyével a fonótányérra van- ágyazva, míg másik- végén, ugyancsak az (í) karimán belül, a (v) záróretesz hordja. Éz utóbbi a föltüntetett kivitelnél kengyelalakkal bír és a léc (a, b) vezetékeiben tolható el. Ha az (1) lécet záróhelyzetébe fektetjük, akkor a (b) vezeték a fonótáej'ér (i) szélén elrendezett (c) pörsolyl teknő vagy efféle mellé kerül, amelybe a kengyelalakú (v) retesz egyik szára betolható. Az (a) vezeték (z) haisítókkal bír, amelyben a (v) kengyelbe illesztett (d) vézetőszög mozog, míg ez' utóbbihoz az (f) lemezrúgó nyomódik, amely a kengyelt záróhelyzetében törekszik tartani. A föltüntetett kivitelnél még egy második (h) csavarrúgó is van elrendezve, amely ugyanazon érte-. lemben hat, mint az (f) rúgó. Ha az egyik rúgó esetleg eltörnék, akkor a másik rúgó még mindig hatásos marad és így kár nem szármaizhatik. Az (1) léc amellett úgy van elrendezve, hogy üzem köziben a levegő ellenállása által önműködően a, záróhelyzetben tartaffik. A kengyelt a rugók minden esetben záróhelyzetében tartják, ha a kengyel rendes helyzetét foglalja el, míg ha nemi ebben a "helyzetében van, akkor az mindjárt észrevehetővé válik. Hogy minden" egyes tányér könnyen megállítható legyen, a már említett, könynyen kezelhető fékszerkezetek vannak alkalmazva, amelyek a tányérok alatt foglalnak helyet. Minden fékszerkezet lényegileg egy (m) tolókából és ezzel kapcsolatban egy súllyal megterhelt (k) billenőkarból áll. A tolóka elülső vége villaalakú és két ága közötti félköralakú kivágásával a tányér (a) tengelyének (n) gyűrűjét fogja körül. Az (m) tolóka elé ágyazott súlyos (k) kar (r) bütyökkel van ellátva, amely a karnak a nyíl irányában való elbillentésekor a tolókához ütközik úgy, hogy ennek félköralakban kivágott és célszerűen érdessé lett vagy alkalmas borítással ellátott vége az (n) gyűrűhöz nyomódik. Az (s) tengely ennek folytán megáll, tehát a hajtószíj vagy zsinór nem viheti azt magával. Ha á (k) kart ismét visszabillentjük, akkor a könnyű rúgóhatás alá helyezett vágy a karral összekötött (m) tolóka is visszatér és az (s), tengely ismét forgásha hozható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tányéros fonógép, jellemezve azáltal, hogy annak mindegyik oldalán 'két vagy több sor fonótányér és felgöngyölő szerkezet van egymás fölött elrendezve. 2. Az 1. igénypont szerinti fonógép kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az egymás fölött fekvő sorojíban lévő tányérok egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve. 3. Az 1. igénypont szerinti fonógép kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a fonótányéipk valamennyi sorát egy » közös tengely hajtja, mimellett az egyes sorokban lévő fonótányérokkal egyenlő vagy különböző forgássebességek közölhetők. 4. Íonótányér papirfonö gépekhez, jellemezve azáltal, hogy függélyesen álló' Karimájaval együtt egyetlen bádogdarabbői van sajtolva. 5. Záróléces fonótányér, jellemezve azáltal, hogy a záróléc egyik végén, a tányér karimáján belül csuklósan van