70520. lajstromszámú szabadalom • Tetőfedőlemezmegerősítés vasbetontetőkhöz

minden (b) tefólemeze az alsó sor két (2, 2') tetőlemezének (d) érintkezési rését födi." . Az (a) vasbelontető külső oldalán. (J.) csatolrnák vannak kiképezve, melyek telszésszerinti irányban az alsó sor (d) érint kenési i'és éneik i á vol s ágán a k _ m egf el ei ő. tár volságbán vannak egymástól, vagy hasonlókép alakított 'szaggatott mélyedések a kívánt távolságban rendeztetnek el. Az (1) "csatornák az ábrázolt esetben de-rékszögű keresztmetszettel bírnak, amelye^ azonban .máskép is. alakíthatók és (f) kötőanyag fölvételére szolgálnak, a melybe a tetőlemezek megerősítési eszköze beágyaztatik és azáltal a tetőn megerősíttetik- Kötőanyag gyanánt, bármely megfelelő anyag alkalmazható, amely a levegő hozzájárulása folytán megkeményedik, vagy melegítés által folyékony lesz. A megerősítési eszköznek az (1) csatornába való beágyazására pl. cement, aszfalt stb. szolgálhat. A 2—4. ábrákon föltüntetett tetőmegerősitésnél az alsó lemezsor minden érintkezési résén a két egymással érintkező (2, 2') tetÖlemez közös, az (1) csatornába beágyazott (4) kapocs által van lecsúszás ellen biztosítva, míg a> íölső sornak az ezen érintkezési rést födő (b) tetőlemeze (3) kapocs által az alatta fekvő (2) lemezzel fölesappanás ellen biztosított módon van összekötve. Az alsó (2, 2') lemezek megerősítésére szolgáló (4) kapocs (9., 10., 11. ábra) előnyösen körkeresztmetszetű fémpálcából áll, amely U-alakú kengyel alakjával bír, melynél minden (5, 5') szár fölső (6), ill. (6') része kifelé derékszög alatt és a kengyel síkjából ferdén előre irányítva meg •van hajlítva. A fölső (6, 6') szárrészek (7, 7') végei a kengyelgyűrűhöz képest derékszög alatt vannak meghajlítva, még pedig előnyösen kampóalakban, amint a 11. ábra mutatja. Két egymással érintkező > tetőlemeznek ezen kapcsok által való megerősítése úgy történik, hogy az utóbbi kampóalakú (7, 7*) végével az érintkezési él mögött elrendezett (e, e') lyukba (2—4. ábra) bevezetíftetik, mimteilett a kampóalakú végek a le. mezek alá nyúlnak és az előnyösen lapos ^.(6, 6') szárrészek a lemezek fölső oldalára . féküsznek. Az (5, 5') szárak a kengyelgyűrűvel a (d) érintkezési rés mögött az (1) csatornába, nyúlnak és az_ ezen helyre bevezetett í{f) Jköteszerbe ágyáztaínak. Ila az megtörtént, akkor a (4) kengyel alsó részével a (1) csatornában szilárdan áll és lehajlított (6, 6') szárrészeivel a kampóalakú (7, 7') végei által a két (2, 2') tetőlemezt a tetőn szilárdan tartják. A (1) kapésot a fölső sor (v) tetőlemeze födi. Az alsó sor (2, 2') tetőlemezei kapcsok j helyett a szokásos (12) kapcsolószögek ! Segélyével is- megerősíthetők, melyek az ' (1) csatorna (f) kötőanyagába beágyaztatnak (12—14. ábra). Bármilyen kötőanyag is használtatik, a csatornák azzal előzőleg vagy lassankint teljes'hosszukban megtöltetnek és a (12) szögek bevezetése kalapácsütés által a szokásos módon történik. Ajánlatos ekkor minden szög hegyét egy kis (13) kampóvá (14. ábra) meggörbíteni, amely a csatorna fenekébe való ütközés által (14) horoggá (13. ábra) nagyobbodik, miáltal a szögnek az anyagból való kicsúszása megakadályoztatik. Az alsó (2, 2') lemezek megerősítésé céljából a félig megkeményedett, a kötőanyagba már végleg meggörbített végű szögek kalapácsütések nélkül is bevezethetők. A fölső (b) tetőlemezeknek az alsó (2) lemezzel való összekötése alkalmas módon pl. a szokásos széles, lapos (16) fejtárcsájú (15) viharkapoccsal történhetik. Az alsó (2, 2') lemezeknek a tetőn való megerősítése és ezeknek a fölső lemezzel való összekötése két külön kapocs helyett egyetlen megerősítő eszköz (5., 6., 7. és 8. ábra) által eszközölhető. Ez esetben a megerősítőeszköz S-alakban meghajlított párhuzamos (15, 15') szárú fémcsík által képeztetik, amely egyik végén a fölső (b) lemez átfogására (17) kapoccsal és másik végén a csíknak az (1') csatorna (f) jelzett kötőanyagába