70501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércekből, torokporból és effélékből brikettek készítésére alkalmas vastartalmú kötőanyag előállítására

2 — mabb és egy durvább részre bontjuk szét és a finomabb részt, többé-kevésbbé szívós iszap alakjában, égetett, szárazon megoltott mésszel keverjük össze, lehetőleg gondosan és bensőleg. Azután ezt a keveréket magas hőfokra hevítjük*, miközben a zsugorodás bekövetkezését meggátoljuk. A könnyen szétdörzsölhető anyagot azután esetleg, ha szükségesnek látszik, újból finom porrá zúz­zuk, mire a vasérc maradványával (másik, durvább részével) összekeverjük és for­mákba (brikettekké) sajtoljuk. Úgy is lehet azonban eljárni, hogy ége­tett meszet megőrölünk és ezt az őrleményt a vasérc leiszapolt részévéi, szárazon meg­oltjuk, mire az anyagot, gondos átkavarás után, valamely a zsugorítási hőfok alatt fekvő hőfokra hevítjük. Lényeges minden­kor az eljárás szempontjából, hogy minde­nekelőtt, az alkalikus komponens igen benső­leg kevertessék össze a finoman iszapolt vasoxiddal é3 azután az említett hőfokra hevíttessék föl. A jelen eljárás további kiképzése közben I már most azt is megállapította föltaláló, hogy 1 mészbázisos kőzetű számos vasércfajta red- | ves alkatrészei önmagukban véve már tar- ! talmazzák a vasoxidban dús, magas bázici- j tású aluminiumszilikát kötőanyag előállítá- | sára szükséges valamennyi keverékalkat- ! részt. Ekkor természetesen csak arra van ! még szükség, hogy az érc ezen redves al- ; katrészeit elegendő magas, de a zfiugorí- j tási hőfokon alul lévő hőfokra hevítsük, j hogy belőlük, minden további hozzáadás ; nélkül, nagy mértékben lekötésre képes anyagot állítsunk elő, mely megfelelő tinóm őrlés foganatosítása után, arra is föl­használható, hogy vele ugyanannak az érc­nek egyéb redves alkatrészeit, vagy más eredetű ércek ilyen alkatrészeit, brikettállás céljából, bekössük. Ha, ami gyakran előfordul, az érc olyan gizdag mészben, hogy az izzítás, finomra őrlés és formá'ás után a meszes leűzés je­lensége lép föl, akkor csak arra van szük­ség, hogy az izzítás után, de a finomra őrlés előtt, a kötőanyaghoz megfelelő raeny­uyisógű ne.u izzított, vasoxidban gazdag redves ércet keverjünk. A mész azután ebben szénsavas mész gyanánt telítve van , (le van kötve), a vasoxid azonban szabad és kötőképes állapotban van. Ez a vasoxid tehát az érc izzított részmennyiségének fö­lösleges marómeszét azonnal lekötni és a leűzési jelenségek föllépését meggátolni képes. Az eljárás további kiképzése föltalálónak tanulmányok és számítások alapján nyert azon megismerésen alapszik, hogy ha a kötőanyag alkatrészeit csupán a kohósítandó vasércből vesszük, olyan nagy műszaki és gazdasági előnyt kapunk, hogy a vasércek brikettálása csak ezzel lesz igazán nagy mértékben életképes. Az eljárás további kiképzése azután olyan ércekre vonatkozik, melyeknél a redves alkatrészékben a inészbázisos alkatrészek, a vasoxidos alkatrészekkel szemben, túlsá­gos kis mennyiségben vannak jeleo. Az ilyen érceknél elektromágneses elkülönítés beiktatásával, mindenesetre azonban széllel való szitálással vagy effélével kapcsolatban a fölöslegben jelenlévő vasoxidos alkat­részeket a redves alkatrészekből kiválaszt­juk úgy, hogy a megmaradó, kevésbbé mágneses ércmarad ványf, egyszerű izzító művelettel lekötésre képes kötőanyaggá le­het átalakítani. Az ércosztályozás és a mágneses elkülönítő művelet emellett, a jelen találmány szerint, célszerűen úgy foganatosítandó, hogy a redves alkatrészek földolgozásával, az ércet nagyobb számú, egymástól különböző vegyi összetételű egyes fajtára osztjuk szét, pl. vastartalmú, mészbázisos és túlnyomóan kovás kőzetre és hogy ezekből az ércfaj­tákból a mészbázisos alkatrészeket, esetieg külön vasoxid vagy timföldtartalmú vagy kovás pótlékok hozzáadásával, kötőanyaggá dolgozzuk föl. Az eljárás további kiképzése végül az érc szétaprítasának foganatosítására vonat­kozik az elkülönítés megindítása céljából oly módon, hogy az ércet pörkölő (égető) műveletnek vetjük alá. mely úgy oxidálóan, mint redukálóau alakulhat és melyhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom