70491. lajstromszámú szabadalom • Szabadon futó fékagy kerékpárok számára

kásos módon el nem forgathatóan köt­hető össze, az agy belseje felé a (10a) tol­dattal van meghosszabbítva, mely a (10) toldattal azonos alakú. A (10a) toldat és az (1) agy között elrendezett, váltakozva ezen (10a) toldattal és az (1) agyhüvely­­lycl összekötött (11a, 12a) korongcsoport ugyanoly foganatosításét, mint a hajtómű­vön elrendezett (11, 12) korongcsoport úgy, hogy mindkét elrendezés a 2. ábrán föltüntetett keresztmetszetnek felel meg.' A (6, 10) hajtóművön elhelyezett lemez­­csoport a hajtó kapcsolatot képezi a haj­tómű és az agy között, míg az (5) csap­­ágykúp (10a) toldatán elrendezett lemez­csoport a féket képezi; ezen utóbbi cso­port a (10a) toldaton a (16) fcszítőgyürű által van leesés ellen biztosítva; hasonló biztosítás alkalmazható a hajtó kapcso­lásnál is. A (10) toldat belső végén a pl. lapos menetű (17) csavarmenet van al­kalmazva, mely egy rövid, hüvelyszerű (18) kapcsolótest megfelelő anyamenetébe kapaszkodik. Ez a (18) test az (1) agyban a hajtó kapcsolás és a fék között tengely­irányban eltolható; egyik végén a (10a) toldatra ható (19) súrlódó test van elren­dezve, mely célszerűen rúgós és tetszőle­ges ismert elrendezésű lehet; föladata abban ál, hogy a lúivelyalakú (18) kap­­csolótesl forgását némileg megakassza, hogy az a hajtómű forgásiránya szerint a hajtó kapcsolás, illetve a fék felé tolódjon el annyira, hogy eme szervekre támasz­kodik és a megfelelő lemezcsoport ko­rongjait egymáshoz szorítja. Ez ■ a hatás nagyobb biztonsága kedvéért a (18) kap­csolótest mindkét végén (23, illetve (20) kapcsolóberendezéseik, még pedig a jelen foganatösítási példánál fogas kapcsolások vannak elrendezve, melyek a hajtó kap­csolás, illetve a fék megfelelő cllenkap­­csolásaíval jutnak kapaszkodásra. Ezek az ellenkapcsolások az illető lemezcsopor­tok erősebbre szerkesztett végső korong­jainak egymással szemben lévő oldalain vannak alkalmazva. A hajtó kapcsolás végső (21) korongja az agyhüvellyel van összekötve, míg a fék (22) végkorongja a (10a) toldaton el nem forgathatóan van elrendezve. A (17) csavarmenetek célszerűen jobbra fordulók, ami által a szabadon futó fék­agy következő működési módja adódik. Ha a (7) lánckerék a kerékpár elöremoz­­gásának értelmében forgattatik, a (18) kapcsolóhüvely a hajtó kapcsolás felé csa­­varoltatik, melynek korongjait összeszo­­rítja úgy, hogy az (1) agy a (6) hajtómű­vel kapcsoltatik és a hátsó kerék meghaj­­tatik. Ha a hajtókerék nyugalomba hoza­­tik azáltal, hogy’ a kerékpározó a taposó forgattyúkat megállapítja, a továbbfutó hátsó kerék (1) agya a (18) kapcsoló­hüvelyt ugyanezen értelemben magával viszi és a (17) csavarmeneten bal felé csa­­varolja, míg a (23) kapcsolás nyittat’ k. Ez iaz agy szabadon futó helyzete. Ha a (7) kereket hátrafelé forgatjuk, a (18) kapcsolóhüvely a (22) koronggal a (20) kapcsolás útján köttetik össze, mire a fék (Ha) és (12a) korongjait egymáshoz szo­rítja, ami által az agy forgása megakasz­­tatík. A (18) kapcsolóhüvely mindezen mozgásai a (19) súrlódó fék által vezérel­tetnek. A szabadon futó fékagynak két elkülö­nített lemezcsoporttal való különleges el­rendezése a (18) kapcsolóhüvelynek' végső helyzetei között csak igen csekély tengely­irányú mozgását engedi meg úgy, hogy a kerékpározó mindig ura a kerékpárnak. Két elkülönített lemezcsoport és eg} ’ ezek között mozgatható kapcsolószerv alkal­mazása nélkülözhetővé teszi az egyes ko­rongok nagvobb tengelyirányú mozgását, melynél könnyen lép föl fönnakadás és megszorulás, valamint a vezetékek elko­pása, mert ezen szerkezetnél a korongok * csak kevéssé távoznak munkahelyzetük­ből. A szabadon futó kapcsolás és a fék munkájának váltakozása, továbbá a fék oldásánál gyorsabb hűtést és megbizha­­tóbb működési módot is eredményez. .V két lemezcsoportnak az agy egyszerű volta és könnyű elöállílhatósága tekintetében az az előnye is 5jan, hogy a hajtó kapcso­lás és a fék korongjai egverflők lehetnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom