70349. lajstromszámú szabadalom • Kerek kihúzóasztal
— 3 jpközben a (g, gl) tagok az (r, rl) szegipcnséket az (m, ml) vonódarabak és (n, íil) zsinórok által fölsö helyzetbe húznák, amennyiben ez utóbbiak a (t) tenaely körül kilendülnek, míg csak a szegipenisdarábok az (a) asztallap egyenes olítalszéleihez nem ütköznek, amint az a ,'i ábrán látható. Hogy az (r, rl) szegmensdarabok az (a) íisztallaphoz szorosan csatlakozzanak és biztosíttassanak olykép, hogy a betolás stégén a kihúzólapok elengedése után az |r, rl) szegmensdarabok súlya, az (n, nl) jsinórokra gyakorolt ellenkező értelmű húzás által ne vonja maga után a "kihúzólapok kitolását, arról az 1. ábrán látható |i) sinvezetéknek az 1. ábrán föltüntetett különleges kiképzése által gondoskodunk. Mint látható, ez a résvezeték egyik végén 'szétágazik, azaz kétoldal felé irányuló (x, ::1) görbületbe megy át. "Az (n, nl) húzózsinórok hossza mármost úgy van megállapítva, hogy közvetlen a szegmensdarabokraak az asztallapszélekhez való ütközése előtt a (g, gl) tagoknak a (h, hl) csapokon ágyazott görgői belefutnak az (x, xl) görbületekbe. Amikor aztán az (r, rl) szegmensdarabok az (a) asztallap egyenes széleihez érnek, akkor a (h, hl) csapok görgői is elérték az (x. xl) görbületeket, amikor is a (g, gl) iagok áz (f, fl) csapok körül kilendülnek. A tagoknak ezen helyzeténél a szegmensekről kiinduló és az (n, nl) zsinórokra Jiató húzás nem idézheti elő a görgőknek ÍZ (x, xl) résgörbületekből való visszalépését. Csak amikor a lapok kiFúzásánál iz (e) rudat visszatoljuk, vezeti vissza ez utóbbi a (g, gl) tagok révén a (h, hl) csajokon ágyazott görgőket. Ilykép tehát a görgőknek az (i) sínnek görbe (x, xl) résvezetékébe való belépése a (b) kihúzó: emez; betolási mozgásának végén mint>agy elreteszeli az (r, rl) szegmensdaraaokat. Azonfölül az (n, nl) zsinóroknak a görgőknek az oldalsó görbe résvezetéíekbe való behatolása alkalmával föllépő :megfeszülése a szegmensdaraboknak az (a) asztallap egyenes széleihez való saíórós csatlakozását biztosítja. Mindamellett ea®n szegmensdaraboknak további biztosítására a fölemelt helyzetbén még külön réteszeket is rendezhetünk el. ' 1 Hogy a kihúzólapok kihúzásánál és betolásánál föllépő eltérő és az utóbtíi műveletnél nagy mértékben növekedő ereikifejtést egyenletesen elosszuk a kihúzólapok betoló-; és kihúzómozgáisára és ilykép az asztalszerkezet kezelésiét gyöngébb egyének számára is lehetővé tegyük, arra a 2—5. ábrákon föltüntetett rúgós szerkezetet alkalmaztuk. A szegmenscLarabroak (s, sl)-nél ágyazott (t) tengelye (s)-nél a (tl) helyen négyszögkeresztmetszettel van kiképezve, ahol az (1) szorítópofa van fölerősítve, amely a (2) görgőt hordja. A (k) asztalvázon továbbá egy (3) bak van megerősítve, amely az (5) nyomókar (4) tengelyének ágyazására szolgál. A (4) tengelyre egy erős (6) rúgó van föltekerve, amely az (5) nyomókart fölfelé nyomja, minek folytán a (t) tengely is olykép forgattatik el, hogy az (u, ul) karokkal összekötött szegmens is fölfelé mozgattatik. A rúgó emellett úgy van méretezve, hogy a hozzátartozó szegmensdaírabnak súlyával annak legmagasabb helyzeténél közel egyensúlyban van úgy, hogy a szegmensdarábok még akkor sem billenthetnék le, hogy ha a (g, gl) tagok görgőinek az (x, xl) rósvezetékekben való elreteszel ése nem léteznék is. Minthogy azonban a rúgóerő csak közel egyenlő a szegmensdarab súlyával, ennélfogva a szegmensdarab még csekély túlsúllyal bír, amely éppen elegendő ahhoz, hogy az elreteszelés oldása után a szegmens önműködően lebillenhessen. Az (1) és (5) emelőkarok kellő méretezése által elérhetjük azt, hogy a szegmensdarabok annak dacára, hogy pl. tölgyfa alkalmazása esetén elég jelentékeny súlyt képviselnek, majdnem változatlan erőkifejtés mellett igen könnyen mozgathatók, a (b) kihúzólapra gyakorolt húzás vagy i
