70342. lajstromszámú szabadalom • Tömítőszelence aknakemencék vagy hasonlókhoz, különösen nagyolvasztókhoz

Megjelent 1917. évi január hó 35-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIV AT AJ. IC 70342. szám. XII/d. OSZTÁLY. Tömítőszelence aknakemencék- vagy hasonlókhoz, különösen nagyolvasztókhoz. GP;WERKSCHAFT DEUTSCHER KAKSER BÁN¥ATÁRSÜLAT HAMBORN-BRUCKHAUSENBEN. A bejelentés napja 1916 február hó 4-ike. Elsőbbsége 1915 november hó 5-ike. Aknakemencéknél, pl. nagyolvasztóknál vagv hasonlóknál tudvalevőleg az aknát és a kemence torkát úgy kell egymással összekötni, hogy mindkét rész melegedésének megfelelőleg tágulhasson. Ezenkívül a mozgókapcsolásnak tömítőee kell zárnia, nehogy gázok távozhassanak rajta keresztül. Az akna és a torok között régebben alkalmazott vízzár, melynél a torokkal összekötött merülőbádoggyűrű az aknára helyezett vízcsatornába merült, ugyan könnyen engedett a tágulásnak, azonban a mai, zárt torokkal fölszerelt kemencéknél, amelyeknél a fokozott teljesítmény folytán a torok hőmérséklete, a gáznyomás és a porzás lényegesen emelkedtek, többé nem jöhet tekintetbe. A gázzal távozó porrészek a csatornát rövid idő alatt megtöltik úgy,- hogy állandó tisztogatásra van szükség, továbbá a gőzfejlődés elkerülésére szükséges vízelfoasználas oly nagy, hogy az üzemnek ezáltal okozott drágulása már egymagában lehetetlenné teszi a vízzár alkalmazását. Hozzáj árúi ehhez, hogy a vízzár alkalmazásával a baleset veszélye rendkívül nagy, mivel hirtelen beálló nvomásemelkedésnél a meleg víz és ezután a gáz könnyen kitörhet a torokból, miáltal a munkások leforrázása, elégetése és esetleges gázmér, gezése könnyen bekövetkezhetnek, j Ezért az eddig általában használatos i és jóval olcsóbb homokszelencét kezdték I alkalmazni (1. ábra), melynél az akitéra j helyezett, homokkal töltött (A) csatornába I nyúlik a torokkal összekötött (B) merülő'I gyűrű. A víz helyett itt tehát homok szoiL gái tömítőanyag gyanánt, mely a merülő* gyűrűt két oldalról és alúlról veszi körüli Amint az akna fölfelé nyúlik, a merül'őigyűrünek mélyebbre kell hatolnia a homokba. Azonban ^zen szerkezet is súlyos hátrányokkal jár. A kemencéből kiáramló meleg és gőzök hatására a homok a homokszelencében fokozatosan összeáll. Különösen a meaülőgyűrű alatt lévő homokot szorítja össze a merülőgyűrű a mindenkori üzemszünet és újbóli megindítás alkalmával. Ezen folyamat addig ismétlődik, míg a tömítőszelence mozgékonysága eltűnt. Ezen időponttól kezdve a torokszerkezetben feszültségek lépnek föl, melyek idővel annyira növekszenek, hogy törések lépnek föl, amelyek érzékeny és