70208. lajstromszámú szabadalom • Vetülékfonálfeszítő sodronyszövőszékekhez

Megjelent 1911. évi január hó 6-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 70208. szám, XVI/d. OSZTÁLY. YettiMkfeaálfeazítő sodro&yss&rfeaékekhes. STAUSS MAX GYÁROS COTTBUSBÁN. A bejelentés napja 191é julitis hó 14-ike. Elsőbbsége 1913 augusztus hó 21-ike. Sodrony szövőszékeknél már ismeretes a vetüléksodronyt azáltal megfeszíteni, hogy a vetélőnek egy ütörúgós szerkezet segélyével létesített mozgásának végén a vetélő csévéje fék segélyével forgásában megakasztatik. Ezzel szemben a találmány szerint a vetélő az ütőrúgó okozta mozgás végén egy magában véve ismert horog segélyével fogva tartatik és a géptengely révén oly pótmozgásban részesül, mely alatt a fékezés eszközöltetik, amikor is ezen pótmozgás még az ütőszögnek megfeszítésére is szolgál. Ezáltal nemcsak a vetüléksodronyoknak igen megbízható és egyenletes megfeszítését, hanem a gépnek lényeges egyszerűsítését is érjük el. Ismeretes ugyan már a vetélőnek az ütőrúgó okozta mozgás végén pótmozgást kölcsönözni, ez azonban eddig csak közönséges, önműködő csévecserélő szerkezettel fölszerelt szövőszékeknél volt szokásos a vetélőnek a csévék kicseréléséhez alkalmas helyzetbe való hozatal céljából nem pedig mint a találmány szerint a vetüléksodrony megfeszítése céljából. A mellékelt rajzban a találmány tárgya -egv foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1., 2. és 3. ábrák a találmány szerint szerkesztett szövőszéknek elöl-, fölül- és oldalnézetét mutatják. A 4. és 5. ábrák a vetélőnek- nagyobb léptékű függélyes metszetét és fölülnézetét tüntetik föl. Az (1) gépállványban (3. ábra) a (2) tengely van ágyazva, mely fogaskerekek útján a (3, 4) tengelyeket hajtja. A (3) tengelyen az (5) bütyök és a (4) tengelyen a (6) bütyök van elrendezve, mely utóbbi a (7) emeltyűre hatva a (8) csukló segélyével a (9) horgot lefelé húzza, mely a (10) vetélőt a véghelyzetben rögzíti. A (10) vetélőt, mely a (11) pályán ideoda fut, a (12) emeltyű útján a (13) rúgó működteti. Ez utóbbi azáltal feszül meg, hogy az (5) bütyök a (10) vetélőnek belső élére hatva, a vetélőt a 3. ábrán föltüntetett helyzetéből bizonyos darabbal' jobbra mozgatja, amikor is a (12) emeltyű a (13) rúgó hatása ellenében jobbra lendül. Mihelyt az (5) bütyök és a vetélő közötti érintkezés megszűnik és a (6) bütyök a (7, 9) emeltyűket lenyomja, a (13) rúgó hatása ér vényre jut és a vetélőt balra löki. A vetélőnek lökéseit a (14) súlyok veszik föl, melyek (15) ütközőkkel vannak ellátva és szabadon forgatható (16) emeltyííkön függnek.