70195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa konzerválására

Megjelent 1917. évi január hó lO-éu. i : . ^MAGY.' í H >) H 11' .-'i l: y M ;

')ÍÍ. i mim;;' . i'í^ ; • . * • .''SZABADALMI 'vtí.'f' SZABADALMI LEI RAS r

;' i > i in t;i !. ::'.-' i'! •.< HÍil1 tr)V) .• !..;;:•;;>H •' -><:! I';N'•:::;!;!<•' 171! •'!'!; 70195. szám. vni/o. OSZTÁLY. •ói o ! ;

i ' ii ; • 'I Eljárás fa konzerválására. : : GRUBENHOLZIMPRÁGNIERUNG G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1916 április hó 4-ike. Elsőbbsége 1915 április hó 21-ike. A találiiiány táígya" éljárás fa konzerválására^ melynek' lényégé,; hogy konzerváló5

vá^y tűzállóvá íévö sókat paraformaldehid (trioximetilén), illetve a formaldehid egyes polimereinek (alfa-, beta-, gáihilik- trioxiniétiléft)'!

vizes oldataival együtt használunk. A sók kiválasztása attól függ, hogy konzerválást vagy tűzállóvá tételt akarunk-e elérni. Fa konzerválásánál oly sókat használunk hozagok gyanánt, melyek már maguk is képesek arra, hogy a fa pusztítóit bizonyos mértékben távoltartsák, tehát pl. alkálifluoridokat (fluornátrium, nátriumsziliciumfluorid) vagy nehéz fémek sóit (klórcink, rézszulfát, szublimál) stb. A szerves vegyületek közül használhatók pl. a nátrium- vagy káliumfenoFát vagy a fenolok nehézfémsó) vagy a naftolok megfelelő vegyületei. A fenolszulfosav vagy a nafta-linszulfosav sóinak használata ezen vegyületek csekély antiszeptikus ereje folytán nem célszerű. Ha a fát tűzállóvá akarjuk tenni, akkor ammóniumszulfát, ammóniumfoszfát, ammóniumborát, mágnéziumszulfát stb. használhatók hozagok gyanánt. Használhatunk pl. egy olyan oldatot, melv 1 rész trioximetilént és 6 rész nátriumfluoridot 1000 rész vízben oldva tartalmaz, de úgy a koncentráció, mint a trioximetilán és a hozzáadott só keverési aránya is változtatható. Ilyen oldatokai eddig fa konzerválására nem ajánlottak. A telítést ismert módon végezhetjük.' így pl. a meleg vagy forró oldatokat vákuum és nyomás alkalmazásával vezethetjük be. A telítésnél úgy is járhatunk el, hogy a trioximetilént a többi oldattól külön vezetjük be, mimellett a többi oldatot úgy a trioximetilén bevezetése előtt, mint ezután is a fába be kell vezetni. Formaldehldoldatok konzerváló hatása ismeretes. FormaJdehidoldatoknak sókkal egyidejűleg a fakonzerváláshoz való fölhasználása azonban nehézségekbe ütköznék, különösen azért, mert a bevezetett formaldehid mennyiségét nem lehetne minden esetben biztosan megállapítani; ezzel szemben a trioximetilén a sókkal szilárd állapotban keverhető. Bizonyos súlyú ilyen keveréknek ismert mennyiségű folyadékban való föloldása által olyan oldatot kapunk, melynek úgy formaldehid-, mint hozagsótartalma előre megszabható. Ez a pontos adagolás akkor is elérhető, ha az oldatokat külön-külön