70160. lajstromszámú szabadalom • Gyantagyűjtő edény

sebből kifolyó gyantabalzsamnak az esetben, ha azt a lehető legmagasabb helyen eszközöljük, 4—6 m. hosszú utat kell megtennie addig, míg a vályúba ér, ezáltal adódik a terpentin tartalmának erős elillanása. A gyantabalzsam köbtartalma azonkívül nemcsak a terpentinolaj elillanása következtében kisebbedik, hanem azáltal is, hogy hosszú útján azon veszélynek van kitéve, hogy széllökések következtében csöppalakban a fatörzstől eltaszíttatik. A találmány szerinti gyantagyüjtőedény használatával a vályúnak a fa lábánál való, a fatörzsre nagyon ártalmas bevésése természetesen elesik, mely vályúk a fatörzseknek a belföldön nem ritkán dúló viharok által való kettétörését ís' előidézték, mely törések tapasztalás szerint többnyire ezen vályúknál történt a gyantagyűjtőedény mindenkor közvetlenül a derékseb alatt erősíthető föl úgy, hogy a gyantabalzsam még nagyon folyékony állapotban közvetlenül a zárt edénybe folyhat és ezáltal a terpentinolaj elillanása á legkisebb mértékre csökkenthető. Az edény födéllel való ellátása megakadályozza egyrészt a gyantabalzsam tisztátlanná válását, másrészt az esővíz behatolását. Utóbbi célból a födél kifelé ferdén • van elrendezve. A gyantagvüjtőedény lényegesen nagyobb befogadóképességgel hír, mint az eddig szokásos vályú és ezzel megkönnyíti a gyanta gyűjtését. A hátlap hajlított voltával azt érjük el, hogy az edény a fatörzshöz simul úgy, hogy a hátlapban lévő két megfelelő nyíláson keresztül ferde irányban lefelé a faderékbe vert szögek még erős széllökések ellen is ezen helyzetében biztosítják a gyűjtőedényt. A födél továbbá a kehellyel egy mozgatható gyűrű segélyével van összekötve, miáltal a födél elvesztése ki van zárva, másrészt az edény nyitvahagySsa is megakadálypzíalik, mivel a födél az edénynyel együtt erősélendő föl a fára. A rajzon a találmány tárgya egy példaképem kiviteli alakjában van ábrázolva és pedig az 1. ábra a gyűjtőedény elölnézete, a 2. ábra fölülnézete és a 3; ábra a 2. ábra a—b vonala szerinti hosszmetszete. A 4. ábra a gyűjtőedénynek a fatörzsön való elrendezését távlati képben, valamint pontozott vonalakkal a törzsön eddig szokásban volt vágásokat és vályút vázolja, A tűlevelű fáknál ismertetett gyantanyerés ezideig oly módon eszközöltetett, hogy az (a) fatörzs (4. ábra) lábába egy (c) vályút vágtak, melybe a rajzon föl nem tűntetett fasebből kifolyó gyanta alkalmas (d) irányító deszkácskák által vezetve befolyt. A bemutatott esetben föltételezhetik, hogy a derékseb közel az első ágnál létesült és így a törzs ezen 4—6 métert kitevő magasságban a gyantafolyás útja menLén kérgétől meg van fosztva. A találmány tárgyát képező (1) gyantagyűjtőedény az ismeretes eljárással ellentétben nem a fa lábánál, hanem mindenkor közvetlenül a faseb alatt (4. ábra) két ferdén lefelé bevert szöggel erősíttetik föl ügy, hogy az adott esetben az irányító (d') falécek által vezetett gyanta közvetlenül a (8) födő nyílásán keresztül az edénybe folyhat. Jelen esetben természetesen csak a derékseb közvetlen közelében szükséges a fakéreg eltávolítása, mint azt a 4. ábra mutatja. A gyantagyüjtőedény (1—3. ábra) a bemutatott esetben lefelé keskenyedő (1) kehely alakját mutatja, mely egy bádogból készült csonkakúpfélköpenynek egy, a hátlapot képező (3) bádoglemezhez való erősítése által képeztetik, amely alul a törzs felé ferdén emelkedő (4) kehelyfenékkel záródik. Fölül a (3) hátlap a kehely fölső szélén túlnyúlik és ezen (5) részében két, a kehely középtengelyéhez képest szimmetrikusan elrendezett (6) kivágással van ellátva, hogy a kehely az (á) törzsbe vert két fejnélküli (b) szögre akasztható le-