70120. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus fémköpeny és csőajtó
E berendezés lényege, hogy egy bélül és kívül azonos irányú, de különböző emelkedésű csavarmenetekkel ellátott hüvely forgatásával, az ebbe a hüvelybe becsavart, de a hüvely forgásában részt nem vevő tövistartó, a csavarmenetek ^emelkedése különbségének megfelelő mértékben, eltolódik. A 4. ábra ezt a berendezést hosszmetszetben ábrázolja, míg a 2. ábra annak részeit elölnézetben mutatja. Itt is (a) jelöli az üreges tövist, (b) pedig a (d) matricatartóbla beillesztett matricát. A matrica központosító berendezése, melynek kiképzése a szokásos sajtókból ismeretes, az egyszerűség kedvéért nincs a rajzon föltüntetve. A cső, vagy a fémköpeny az (a) tövis és a (b) "matrica közt úgy képződik (3. és 4. ábrán), hogy a sajtótestbe beöntött képlékeny fémre, a hengeres furatba benyomuló (f) dugattyú segélyével, erős nyomást gyakorolunk. Az (a) tövis a (g) tövistartóba van becsavarva, mely viszont a (h) hüvelybe van becsavarva. Ez a külső oldalán csavarmenetekkel ellátoFt (h) hüvely viszont az(1) sajtótestbe van ismét becsavarva. Emellett a (h) hüvely (r) külső és (s) belső csavarmenetei különböző emelkedésüek, azonban egyenlő irányúak, azaz mindkettő jobb-, vagy mindkettő balmenetű. Lényegtelen, hogy a külső vagy a belső csavarmenetek emelkedését választjuk nagyobbra. A tövistartó és így a tövis eltolása már most a (h) hüvely elforgatásával történik, mikor is a forgásban részt nem vevő tövistartó a csavarmenetek emelkedésének különbségével tolódik el. Ha pl. a (h) hüvely kívül és belül jobbmenetű csavarral bír és a (h) hüvelyt (a)-tól tekintve jobbra forgatjuk, akkor a (g) tövistartó, a hüvely forgása közben,az emelkedések különbségével, jobbra tolódik, ha a külső csavarmenetnek nagyobb az emelkedése, ellenben balra, ha a belső csavarmenet emelkedése nagyobb. Ha úgy forgatjuk el a (h) hüvelyt, hogy"a tövis az azt körülvevő fémtől elválik, tehát ha az (a) tövis és a (b) matrica közt lévő (c) távolságot növeljük, akkor' a (g) tövistartót megerőltetés nélkül lehet a (h) Hüvelyből kicsavarni. Ép így megerőltetés nélkül lehet a (g) tövistartót annyira becsavarni a (h), Hüvelybe, amíg az (a) tövis a sajtóban esetleg még benlévő fémtöltéssel érintkezésbe jön. A tövis további eltolása azután a (h) hüvely elforgatásával történik. Az emelkedések különbségétől függ természetesen a (g) tövístartóra ekkor gyakorolt nyomás. Ez a nyomás azonos erőkifejtésnél (a (h) hüvely kerületén) annál nagyobb, minél kisebb az emelkedések különbsége. Minthogy így a legmesszebbmenő módon alkalmazkodhatunk a viszonyokhoz, semmi sem állná útját annak, hogy a (h) hüvely forgatását egy kinyúló karimára fölillcsztett kulcs, vagy emelő közvetítésével végezzük és azonos <nódon csavarhatnék is bé a (g) tövistartót a (h) hüvelybe. Egyrészt azonban ez az eljárás szükségképen időrabló, másrészt pedig a két, egymástól független berendezés, melyek pl. egy fogaskerék- és egy csavaráttételből állanak és a (g) tövistartót és a (h) hüvelyt, egymástól függetlenül, pl. egy a tengelyre fölillesztett kézi forgattyú segélyével -elforgatni engedik, aránylag komplikált lenne. Mind a két említett berendezéssel szemben a 2. és 4. ábrákon föltüntetett további berendezés tetemes előnyöket nyújt. Ez a berendezés lényegében egy, a (g) tövistartó és a (h) hüvely tengelye körül forgatható (i) testből áll, mely úgy van kiképezve, hogy úgy a (h) hüvellyel, mint a (g) tövistartóval lehet azt, a szükséghez képest, szilárdan összekötni. Ez az (i) test, a rajzolt foganatosí.tási példánál, csavarkerék gyanánt van kiképezve, de más módon, pl. homlok-, vagy kúpfogaskerék, vagy lánckerék módjára is kiképezhető. A rajzolt foganatosítási példánál az (i) test a kétrészü, az (1) sajtótesttel összecsavarolt (k) tokban forog és az (e) csavar forgatásával hozható működésbe. Az (i) test, a (g) tövistartó és a (H) hüvely kiálló fejei átmérőjének megfelelően