70095. lajstromszámú szabadalom • Ajtókilincs

látható módon, égymásfölött elrendezett kicsákozott (4) bádogdarabokból állíthat­juk össze, amelyek (5) szögecsekkel fog­laltatnak egybe. Á tövis kellő vastagságát megfelelő számú kicsákozott bádog egy­másrahelyezése által érthetjük el. Az (5) összekötő szögeesek helyett csavarokat vagy más efféléket is alkalmazhatunk, vagy pedig a bádoglapokat egymással ösz­szeforraszthatjuk, hegeszthetjük vagy más alkalmas módon kapcsolhatjuk össze egy mereven összefüggő egésszé. Ha a tövist sajtolással, kovácsolással vagy más alkal­mas módon egyetlen darabban állítjuk elő, úgy a középső részén lévő ékalakú részt már a tövis előállítása alkalmával képezhetjük ki. A 2. ábrán föltüntetett ki­viteli alaknál ékalakú (6) hüvelyt vagy ékalakú bádogdarabokat alkalmazunk, a melyek helyzetükben ugyancsak (5) szö­gecs segélyével vagy más alkalmas mó­don biztosíttatnak. Az (1) tövis (7) középrészének ékalakú kiképzése (1. ábra), annál fogva, hogy szükség szerint különböző mélységiig tol­ható be a (2) zárlemezbe, azt tág határok között teszi alkalbazhatóvá. Hogy azon­ban az ajtózár lyukbősége és a tövisvas­tagság közötti nagyobb különbségekkel is számot vessünk, a találmány szerint még kúpos (8) hüvelyeket is alkalmazunk, amelyek közül egyet vagy többet tolha­tunk a (7) tövisrészre és ezáltal ennek vastagságát megfelelően növelhetjük úgy, hogy ugyanazon tövist használhatjuk bő­vebb lyukkal biró zárlemezekhez is. Az ékalakú (7) középrész két végén fekvő tövisrészek oldalsó (9) fogazással vannak ellátva, amely a tövis és a rátolható (11) kilincsnyomó összekapcsolására szolgái. E célból a föltüntetett kiviteli alaknál kü­lön (10) hüvelyeket alkalmazunk (3. és 4. ábra), amelyek a (11) fogantyúval később leírandó módon oldhatóan vannak össze­kötve. E hüvelyek úgy vannak alakítva, hogy a tövisvég azokba szorosan bele­illik. A hüvelyeknek két egymással szem­ben fekvő oldalán kicsákozás útján elő­állított befelé álló rugalmas (12) nyelvek vannak kiképezve, amelyek a tövisvégek (9) fogazásába kapaszkodhatnak. Mint­hogy a (9) fogaknak, hogy azok biztosan megkapaszkodhassanak, megfelelő mély­ségüeknek és több milliméter hosszúak­nak kell lenniök, ennélfogva, ha cgupán egy rugalmas nyelvet alkalmaznánk, akkor a hüvely, ill. a kilincs rendszerint lazán ülne a tövisen, hacsak a rugalmas nyelv véletlenül nem csappan be közvet­lenül a fogak egyike mögé. Ha azonban több rugalmas nyelvet alkalmazunk egy­mástól oly távolságban, amely egyenlő a foghosszal vagy annak többszörösével, hozzá adva a foghossz egy törtrészét (pl. Károm rugalmas nyelv alkalmazása ese­tén a foghossz V3 részét, hat nyelv alkal­mazása esetén pedig a foghossz % részét) úgy, hogy a (10) hüvelynek a tövisvégre való rátolásánál a betolás mérve szerint más és más rugalmas nyelv csappan be. akkor a tövis és a kilincs közötti kapcso­lat gyakorlati értelemben véve mindig szoros lesz, amennyiben a kettő közötti játék legfölebb a foghossz illető törtré­szének felel meg. A (10) hüvely belső végén kihajtott (13) szárnyakkal bír, amelyek a kilincs­nyomó belső homlokvégén alkalmazott megfelelő vájatokba belefeküsznek és ez­által a Hüvelynek a kilincsnyomóhoz ké­pest való elfordulását meggátolva a két rész között szoros kapcsolatot biztosítsa­nak. A kilincsnyomó ezen végén még egy csavarmenetes (14) fémsüveg van elren­dezve, amely az 5. ábrán külön is föl van tüntetve, és amely a (11) kilincsnyomó megfelelő csavarmenetére csavarolható. A (14) süveg belső homlokfölületén le­hajtott (15) peremmel van ellátva, amely a tövis átbocsátására való (16) nyílást Hagy szabadon. Miután a (10) hüvelyt a (11) kilincsnyomó furatába olykép he­lyeztük be, hogy a (13) szárnyak a "ki­lincsnyomó megfelelő vájataiba belefek­szenek, akkor a (14) süveg fölcsavarolása által a (10) hüvely és (11) kilincsnyomó­ban rögzíthető. Hogy a (14) süvegnek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom