70085. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékrudazatutánállító szerkezet

jobboldali végén és attól csak igen kis, a hézagoknak megfelelő távolságban van elrendezve .és a levegő akkor jut a kis (11) hengerbe, ha a fékdugattyú, fékezés alkalmával, ezen a nyíláson túlhaladt. • Ezzel az elrendezéssel elérjük, hogy — mihelyt a fékdugattyú megtette a héza­goknak megfelelő utat, — a (J1) hengerbe levegő jut és a (27) csavaranya, ha a fék­rudazatban feszültség még nem lépett föl, azaz, ha a! féktuskók el vannak kopva, a hézagok csökkentésére alkalmas irányban elforog. Ha ellenben a féktuskók nincsenek el­kopva, akkor a (27) csavaranya forgását az ennek csavarmeneteiben a feszültség által előidézett súrlódási ellenállás fékezi. Az 1., 2., 3. és 4. ábrákon föltüntetett berendezés működési módja, már most ez: Fékezéskor nyomólevegő jut a hen­gerbe és a dugattyú jobb felé mozog. Ezen mozgás folytán a dugattyúrúd vé­gében lévő szög a (6) rúd hasítékában jobbra tolódik, miközben ez a (6) rúd, minthogy helytálló pont körül forog, a (8) rudat fölfelé húzza. A ($) rúd ezen fölfelé mozgása, a (7) kengyel útján, a (24) csövet jobbfelé el­forgatja (2. és 4. ábrák). Ez a forgás a (9) rúgónak adódik át, mihelyt a hézagok megszüntettettek. Ha a fékezés ezen pillanatában a féktus­kók hézagai normálisak, tehát a féktus­kók a kerékabroncsokra feküsznek, akkor a folytatólagos fékezéskor, húzó­erő keletkezik a fékrudazatban és ezzel a csavarzár csavarmeneteiben is, mely húzóerő, a csavarmenetekben föllépő súrlódási folytán, a csavarzár további for­gását meggátolja. A (24) cső további for­gását most már a (9) rúgó fogja föl. Ha ellenben túlságos nagyok a féktus­kók hézagai, akkor nincs a szóban forgó pillanatban feszültség a rudazatban. A (24) cső forgató nyomatékát ekkor! a (19) gyűrű és a (16) rúgó a (18) hüvelyre viszi át és a csavarzár jobbfelé forog, atmi az (1) és (2) fékemelők közt lévő távol­ság megrövidításe útján, a házagak meg­szűnését eredményezi. A fék megoldásakor a (24) cső visz­szaforog. A (15) csavarzár azonban nem vehet részt ebben a visszaforgásban, mert a (17) rúgó fékezi ezt. Az 5. ábrának megfelelő foganatosítási alaknál a folyamat hasonló a leírthoz, azzal a különbséggel, hogy itt, fékezéskor, a dugattyú mozgása ellenkező irányú. A 6. és 7. ábrákon látható foganatosí­tási alaknál a dugattyú, a fékezés alkal­mával balfelé mozog el. Ennek a mozgásnak elején, azaz há á hézagok megszüntettettek, a dugattyú a \26) cső kieresztőnyílásának torkolatát elhagyja. Nyomólevegö jut tehát a (11) hengerbe és ezzel a (27) csavaranya, (13) zárókilincs és a (14) zárókerék útján, a hézagok megszüntetésére alkalmas irány­ban elforog, ha a hézagok túlnagyok. Ha nem áll fönn ez az eset, akkor a _ forgást, mint a fönt leírt elrendezéseknél, a csavarmenetekben föllépő súrlódás fé­kezi. Minthogy a fékező út maximális hosz­szúsága, ezeknél az elrendezéseknél nincs semmiféle befolyással az utánállítószerke­zetre, ezért világos, hogy az utánállítás teljesen független a fékszerkezet rugal­masságának befolyásától és hogy ennél­fogva a fékezőerő változása sem gyakorol arra befolyást, mint az ismert szerkeze­teknél. SZABADALMI IGÉNYEK; 1. önműködő fékrudazatutánállító szer­kezet vasúti és közúti járművek fék­szerkezeteinél a féktuskók és a kerék­abroncsok közt lévő hézagok szabá­lyozására, azáltal "jellemezve, hogy az utánállítószerkezet a fékszerkezet il­lető részével úgy van összekötve, hogy a fék meghúzásakor a fékező periódust megelőzőleg a hézagok megszűnése kö­vetkezik be és hogy a fékrudazatban a fékezéskor föllépő feszültség arra használtatik föl, hogy a hézag csök­kentésének mértékét határolja, ameny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom