70076. lajstromszámú szabadalom • Védőbevonat fémtárgyakhoz és eljárás annak előállítására

szemben. Ha az ötvözet a vashoz képest csekély mérvben elektropozitiv, úgy az egyes exponált részekben csak minimális galvánikus hatás lép föl, és minthogy ez a hatás a Vas felé irányúié, a vas a védőötvözet- minimumának föláldozásával védetik meg. így például ha acéllapokat, arrtélveket a föntebb leírt arányban összetett ötvözettel vontunk be, szobahőmérsékletnél 24 órára 24%-os kénsavoldatba merítünk, sem az acéllapok, sem pedig azok' bevonata nem változik meg észrevehető mértékben és azokra a sav lényegileg egyáltalán nem gyakorol hatást. V; •••• " A bevonatokat bármely alkalmas módon állíthatjuk elő,' * előnyős azonban a' következőkben leírandó új eljárást alkalmazni, amely eljárás általában alkalmazható nemcsak a leírt fémbevonat, hanem bái-mely "oly védőbevonat előállítására, amely ólomnak csekély százalékos arányban jelenlévő cinkkel vagy antimon hozzáadagolása mellett, vagy anélkül való ötvözetéből áll. Az új eljárás lényege abban van, hogy a cink mennyiségét a fürdőben állandóan ugyanazon fokon tartjuk olykép, hogy az elpárolgó mennyiség pótlására időnként csekély mennyiségű cinket adagolunk a fürdőbe és ezáltal annak százalékos menynyiségét az ötvözetben állandóan a kívánt fokon tartjuk. A találmánybeli eljárás foganatosítási módjának jellemző példája a következő: A bevonandó tárgyat, mint vas- vagy acélárút valamely alkalmas fürdőben, előnyösen a szokásos kénsavas fürdőben megtisztítjuk és miután azt megmostuk, egy az ismert galvánizáló eljárásnál használatos sósavból és ammóniáksóból vagy. einkkloridból vagy mindkettőből és vízből álljó fürdőbe hozzuk, majd pedig oly fürdőbe hdyez^ük, amely megöpüesztett ólomból, ónból és cinkből, valamint eöy J•

' í. • . • T/ hozzákevert ammóniáks^rtalmiú öraks^tős?^rbői áH, íjiely ömlesztőszerben . mennyiségű cink- é? va^qk vannak. A cinknek- a vashoz, vagy acélhoz való nagy affinitása folytán a bevonandó tárgy azonnal fölvesz csekély százaléknyi cinket, amely a vas fölületén vascink ötvözetet képez. Ehhez az ötvözethez a fürdSt képező ötvözet jól tapad. • Amint a bevonandó tárgy megközelítőleg elérte a megömlesztett fürdő hőmérsékletét, amely előnyösen 343 és 455° C. között van, úgy azt a fürdőből kivesszük és mindaddig mozgásban tartjuk, míg a bevonóréteg megszilárdult, hogy a bevonatnak egyenlőtlen lerakodását meggátoljuk. A fürdő előnyösen a következő százalékos összetételű: Ólom 94.45% Cink . 1.81% ' Ón 3.74% Ez a fürdő igen jó eredményeket szolgáltat. Kedvezőknek bizonyúltak még to-. vábbá a következő összetételek: 99.55 s. r. ólom, 0.45 s. ,r. cink; 97.20 s. r. ólom, 0.80 s. r. cink és 2 s. r. ón; 90.54 s. r. ólom, 1.96 s. r. cink és- 7.5 s. r. ón; 87 s. r. ólom, 3 s. r. cink, 10 s. r. ón; végül 79 s. r. ólom, 5 s. r. cink és 16 s. r. ón. Ezen ötvözetek mindegyike megközelítőleg azon cinkménnyiséget tartalmazza, amelynél a fürdő 343 és 455° C. közötti hőmérsékleten cinkkel telítve van. Ha a hőmérsékletet növeljük, több cinket adagolhatunk, ha pedig az ón százalékos mennyiségét növeljük, akkor ugyancsak több cink szükségeltetik a fürdő telítésére. Némely esetben kívánatos az ónt teljesen vagy részlegesen antimónnal helyettesíteni, amikor is az antimónnak nagyobb százalékos mennyiségekben való használatánál magasabb hőmérsékleteket kell alkalmazni. fy cink a fürdőben gyorsan párolog, továbbá, azonfölül, hogy a többi anyagokkal együtt a bevonatot létesíti, egy része a hevonandó vas felületével cink-vass ötvözetté is -egyesül és végyl az ömlésas^őszer is fölvesd cinket úgy, hogy a fürdő cinktartalma bizonyos idő múlva • kimerülne, ha azt megfelelő módon meg nem gátoljuk. A vtalálmánybeli eljárásnál, iöl-i