70049. lajstromszámú szabadalom • Rekuperátor kokszkemencéhez
ezeken az egyes (30) falak és a szomszédos kemencefalak között csekély hézag van föltüntetve, azonban ez a hézag, mint már föntebb kifejtettük, eltűnik, amint a kemencék üzemi hőmérsékletre hevíttetnek. A (30) rekuperátorfalakat a fölfelé áramló levegő vezetésére szolgáló csatornákkal kell ellátni. Ezt igen egyszerűen és célszerűen olykép érhetjük el, hogy a rekuperátorfalakat úgy képezzük ki, mint a kemencefalakat, vagyis hogy azokat hornyolt vagy vájatokkal ellátott tömbökből építjük föl, amelyek összerakva, egymással közlekedő csatornák hálózatát alkotják. Ez a kiképzés a 2., 3., 4. és 5. ábrán látható. Ezen ábrákból kivehető, • hogy a rekuperátorfalakat képező tömbök kétféle alakúak, mimellett minden második tömb egymásfelé kifelé megvékonyitott végekkel bír, míg a közbenső tömbök végei kifelé szélesbbedően vannak lerézselve úgy, hogy ha ezen kétféle tömböket szabályos váltakozásban összerakjuk, azok ékszerűen kapaszkodnak egymásba és igen szilárd szerkezetet eredményeznek. Minden egyes rekuperátorfal alatt egy (31) kemencecsatorna van elrendezve, amely a megfelelő rekuperátorfal alsó részéhez annak egész hossza mentén levegőt vezet, mint az az 1., 5. és 9. ábrán látható. A falak fölső részében több (32) harántnyílás van elrendezve, amelyek középen a rekuperátorfalakban lévő csatornahálózat fölső részével közlekednek, míg külső végük a szomszédos égőkhöz csatlakozik, amelyekhez égési levegőt táplál, mint az az 1., 5. és 17. ábrán látható. Az égési gázoknak a (24) kemencecsaíornákból való elvezetésére megfelelő öszszeköttetéseket és csatornákat kell alkalmazni, továbbá a levegőnek közvetlenül vagy közvetve a (31) csatornákba való vezetésére is megfelelő összeköttetésekről kell gondoskodni. Az égési gázok hőmérséklete a (24) csatornákból való kilépésük alkalmával rendszerint oly magas, hogy melegüknek tetemes részét előnyösen hasznosíthatjuk rekuperációra vagy 4 — más efféle célra. Ennek megfelelően a találmány szerint egy adalékos rekuperátorszerkezetet alkalmazunk, amelyben ezen gázokból az adalékos meleget elvonjuk, mimellett ezen adalékos rekuperá| tort" célszerűen a kemencetelep alatt és ' az egyes kemencék között rendezzük el. j E szerkezet a 10. ábrán van föltüntetve, | amely egy kemencetelep alaprajzát mu| tatja, mimellett annak középső része hely| megtakarítás céljából el van hagyva. Ez : egyes kemencék végei alatt (33) és (34) csatornák vannak elrendezve, amelyek a kemencetelep hosszában és az egyes kemencékhez harántirányban, futnak végig. A csatornák az égési gázokat egy (35) csatlakozó vezetékhez terelik, amelyből azok a (36) és (37) vezetékeken keresztül vagy a meleget hasznosító kazánokhoz vagy pedig egy (38) nyúlványhoz vezettetnek, amelyhez egy kürtő csatlakozhatik. A rajzból, különösen annak a 10. ábrájából kitűnik, hogy a (33) és (34) csatornáknak azon részei, amelyek közvetlenül a kemencék végei alatt fekszenek, három (39, 40 és 41) fal által képeztetnek, amelyek a (42) és (43) tereket • zárják közbe. Ezen (39, 40 és 41) falak ^mindegyike egy rekuperátorfalat képez és az égési, gázok a (42) és (43) tereken vonulnak végig, míg a (35) összekötő csatornához nem érnek, ahol a (42) és (43) terek egyesülnek és az égési gázok egész tömege az összekötő csatornába lép. A (39, 40 és 41) falak szerkezete a 8., 9., valamint a 11—16. ábrákon látható. E falak képezik a (42) és (43) tereket és az említett ábrákból az is kivehető, hogy mikép vannak e falak és terek összekötve. A (39, 40 és 41) falak mindegyike oly tömbökből van fölépítve, amelyek alakjukra nézve hasonlók a kemencék és a rekuperátorfalak tömbjeihez, vagyis a tömbök oldalsó és fenékfölületükön vájatokkal vannak ellátva, és ha azokat fallá rakjuk össze, úgy annak belsejében egymással közlekedő csatornák hálózatát képezik. A két szélső fal fölső része (44) és (45) nyílásokkal vagy csatornákkal van ellátva,
