70008. lajstromszámú szabadalom • Üzemközeg égési erőgépek számára

3 -Sok esetben szappanvíz alkalmazása helyett nátron- vagy kálilúgnak alkal­mazása elönyösebb, még pedig célszerűen olaj savval s esetleg alkohollal együtte­sen. Hosszú tartósság elérése céljából ajánlatos ugyanis az olajsav szappanát magában az illető szénhydrogénben ké­pezni. E célból az olajsavat először old­juk a nyers benzinben vagy benzolban, azután keverés közben hozzáadjuk az egyenértékű mennyiségű kálilúgot s eset­leges nyers-benzinnel vagy benzollal, stb. való további hígítás után kevrejük be a nyers kőolajat vagy kátrány olajat. A kálilúg töménysége a kész üzemanyag kí­vánt víztartalma szerint módosulhat s rendesen 10%-ot tesz ki. Ha minden szilárd égési maradékot el akarunk kerülni, akkor ugyanily mó­don előállított olajsav-ammóniákszappant használunk. Megjegyzendő azonban, hogy közönséges káliszappan alkalmazásakor sem lehetett a henger vagy szelepek szennyeződését észlelni, de sőt a benzin­üzemhez képest az az előny volt meg­állapítható, hogy még nehéz nyersolajok és kőszénkátrányolaj alkalmazásakor sem mutatkozott elkormozódás vagy szennyeződés. Rendkívül tartós és emellett igen híg­folyó emulzió olajsavszappan segélyével, pl. következőképen létesíthető: 400 térfo­gat olaj savat 1000 (térfogat) rész nyers­vagy nehéz-benzinben oldunk s erélyes, célszerűen gépies keverés közben vékony sugárban 100 rész koncentrált (kb. 30% NHs-tartalmú) ammóniák és 800 rész víz elegyét vezetjük hozzá. Ezután ugyancsak lassan és vékony sugárban további .4000 rész nyers- vagy nehéz-benzint adunk hozzá s végül 300 rész nyersolaj és 2000 rész raffinálatlan világító petróleum ele­gyét keverjük be. A keverőmű tetemes, kb. 600—1000 fordulatszámmal működik, s szárnyai számos kis furattal bírnak. Az ily módon készült tüzelőanyag hígfolyós­sága folytán különösen elgázosítómóto­rok üzemére alkalmas. "Ügy ezen, mint a következő példáknál a nyers kőolajat, valamint a világító petróleumot más nehéz, ill. középső szén­hydrogénolajokkal, pl. kőszénkátrány­olajjal s a nyersbenzint más könnyű szén­bydrogénnel, pl. benzollal helyettesíthet­jük. Az ammóniák helyett s esetleg az olajsav helyett is más szappanképző anya­gok alkalmazhatók, miként azt korábban megemlítettük. Az elegyviszonyok termé­szetesen módosíthatók, a fönti példa azonban igen hatékony terméket szol­gáltat. .Tó eredményt ad pl. a következő készí­tési mód is: 40 g. olajsavat 500 ccm. nyersbenzinben oldunk s az emulgátor­ban keverés közben 6 g. marónátronnak 100 g. vízben való oldatát csöpögtetjük hozzá s végül ugyancsak lassan és foly­tonos keverés közben 300 g. nyers kőola­jat viszünk az elegybe. A két utóbbi példa szerint készült emulziók nagy tartóssága arra vezethető vissza, hogy az olajsavszappanok aránylag nagymennyiségű vizet képesek lekötni s e vizes szappan rendkívül finom elosz­tásban marad. Olajsav helyett a ricinus­olaj és a lenolaj, továbbá a halzsír zsír­savjaí is használhatóknak bizonyúltak. A víznek az olajba, ill. olaijkeverékbe való bevezetése és az emulzió létesítése szappanképző anyagok nélkül is lehetsé­ges, ha a vizet más, különösen zselatin­szerű vagy kolloidális anyagokhoz köt­jük, melyeket az olajban finoman el kell osztani. Eljárhatunk pl. a következő­képen: Kb. 100 s. r. vizet 1 s. r. agar­agarral megfőzünk s a kihűlés után kép­ződött kocsonyát az olaj, ill. olajelegy egy részével a festékmalmokhoz hasonló ké­szülékben tökéletesen összedörzsölünk s ezután hozzáadjuk a többi alkatrészt, me­lyeknek súlyviszonya az előbbi példáknál alkalmazott lehet. A víznek az olajban való finom elosztá­sát azáltal is állandósíthatjuk, h.ogy oly anyagokat adunk hozzá, melyek az elegy faj súlyát közel hozzák a vízéhez. Ily ada­lékok gyanánt elsősorban a víz fajsúlyá­nál nagyobb fajsúlyú, éghető anyagok

Next

/
Oldalképek
Tartalom