69978. lajstromszámú szabadalom • Automobil utak-, víz-, hő- és jégen való haladásra

— 2 — vagy állandóan beiktatva maradhat, vagy ismert kapcsolás útján oldhatóvá tehető. Hogy lejtőkön, vagy hegyeken való fölfelé haladásnál a meglehetősen mélyen fekvő (18) benzintartályból való terhes szivattyúzást nélkülözhetővé tegyük, ajánlatos egy megfelelő (19) tartaléktartályt, körülbelül a rnótor fölött elrendezni, a melybe időről-időre az üzemanyag beszivattyúztatik. Hogy a mótor ventilátorjához levegőt lehessen hozzávezetni, alkalmas helyen (20) hajtószemek vannak elrendezve, melyek esetleg a jelzőlámpák elhelyezésére is szolgálhatnak. Célszerű továbbá, ha a hűtővízvezeték elzárható és azon vizből, melyen áthaladunk, való merítésre átkapcsolható, hogy fokozott teljesítőképesség igénylésénél kiadósabb hűtést biztosítsunk (1. ábrán 36 lefolyható cső). Az ellenálló képesség fokozása céljából a csónak orra (21) acéléllel látható el, a mi különösen jégzajlásnál előnyös. Lejtős parton lefelé való haladásnál az a veszély áll fönn, hogy a jármű fölött a víz átcsap. Hogy ezt lehetőleg elkerüljük és egyidejűleg jól működő stabilizátorokat kapjunk, a jármű kerekeit, mint úszótesteket képezzük ki. A kerék mindkét oldala, mint azt a 2. és 4. ábrák mutatják (az utóbbi nagyobbított léptékben), a legcélszerűbben belül lapos, kívül erősen kónikus (22, 23) süvegekkel vízmentesen van befödve, a mi célszerűen a keréktalp szélén gumitömítéssel (4. ábra) eszközöltetik. A (24) csavarok meghúzása által jó tömítést érünk el. Ha tehát a csónak orra a vízbe merül, a jármű mellső részének súlya ezen úszótestek által, beleértve a légtömlőkbe bezárt levegőt is, tehermentesíttetik. Ezenkíröl, mint az 1. ábra mutatja, az egész mellső rész jelentékeny hosszban mótorsüvegszerű (25) résszel le van födve és a tapasztalat azt mutatta, hogy sem a (26) ülésen ülő vezető, még kevésbé a (célszerűen a (18) benzintartályon levő) hátsó (27, 28) üléseken ülő egyének a víztől nem szenvednek. Mellékesen megemlítjük, hogy a csónak farát is lehet a levehető (29) süveggel lefödni, melyet leveszünk, ha a (28) ülésekre is szükségünk van. Már hangsúlyoztuk, hogy szárazföldről vízre való átmenethez a járművön mit sem kell változtatni, kivéve azt az esetet, ha propeller ki van kapcsolva. A mellső kerekek a vízben közvetlenül mint kormány alkalmazhatók, de nincs akadálya annak sem, hogy a csónak farán szokásos módon kormányt rendezzünk el. Ha a jármű jégre vagy gyönge hófölületre jut, a kerekeken halad tovább. A tapasztalat azt mutatta, hogy a hó bizonyos mélységénél a kerekek a talajt már nem érik el és helyben forognak a nélkül, hogy a járművet előrevinnék. Körülbelül ezen magasságban a találmány értelmében (30) szántalpak vannak elrendezve, melyek az alvázhoz képest merevek vagy rúgósak lehetnek. A hóban való haladáshoz a hajtómű motoros szánoknál ismert módon rendezhető el. A rajzban a 3—5. ábrákban ily hajtómű két foganatosítási alakja van föltűntetve. A kerekek kónikus (23) részén (34) lapátkarok vannak elrendezve, melyek a hóba kapaszkodnak; a lapátokon (35) csúcsok is alkalmazhatók. Az 5. ábra (és a 4. ábra jobboldalán pontozással) hasonló elrendezést tűntet föl a keirekek belső oldala számára. A kormányzás itt oly módon eszközölhető, mint a kormányozható ródliszánkónál, vagyis azáltal, hogi minden egyes szánlalp két részből áll, melyek közül a mellső úgy, mint a mellső kerekek jobbra, vagy balra kitéríthető. A "rajzban föltűntetett foganatosítási alak szerint azonban a kormányzás oly módon eszközöltetik, hogy — egymástól fügr getlenűl — balról és jobbról a (32) kétkarú emelőn egy-egy (31) féksarú van elrendezve, mely a talajjal érintkezésbe hozva, egyoldali fékez és a menetet a fékezési oldal felé eltéríti. A (31) féksaruk ilykép a gépjármű megfordulásához is alkalmazhatók; ha ugyanis a féksarut erősen meghúzzuk, az támaszpontot képez, a mely körül a gépjármű helyben megfordulhat a nélkül, hogy görbületet kellene leírni. Hogy ezen féksarukat egyenes menetben is erélyes lefékezésre lehessen használni, a