69957. lajstromszámú szabadalom • Többsoros golyós csapágy, egy vagy több koncentrikus gömbfölületű futópályával a golyók számára

- # -arról gondoskodunk, hogy egy bizonyos holtjáték megmaradjon. A fönt , leírt összes foganatosítási alakoknál az egyszerűség szempontjából a futógyürűk, ill. támasztógyűrűk beállását a futógyürű és a. támasztógyűrű közötti érintkezési pont körül való kilengésnek tekintettük. A beállás azonban általában nem egyszerű, hanem összetett mozgás úgy, hogy szorosan véve csak az esetben képez egy pont körül való egyszerű kilengést, ha, a gyűrűk egyike a gyűrűk közötti érintkezési ponton élalakban volna szerkesztve. Minden egyéb esetben a beállás gördülés (vagyis folytonosan változó érintkezési pont körüli forgás) és egyidejű csúszás útján fog történni. Ezen viszonyokat a 11. ábra tünteti föl. A (b) futógyűrű az (el), ill. (e2) vagy (e3) pont közelében, melyekben a (c) támasztógyűrűt érinti, ívelt keresztmetszettel bír. A (c) gyűrű is az illető pontban nagyobb sugarú körív profiljával bír. Föltesszük, hogy a csapágy részei terheletlen állapotban egy bizonyos helyzetben állanak, mely a 11. ábrában pontozott vonalakkal és „1" jelzéssel van jelezve és hogy a külső (al) futógyürű a meghagyott holtjáték folytán csupán egyetlen golyósort érint a (tl) pontban, továbbá, hogy a (bl) futógyűrű a támasztógyürűt oly (el) pontban érinti, mely sem a futógyürű keresztmetszetének Pl—il középvonalában, sem pedig a támasztógyűrű metszetének m3—e3—o középvonalában nem fekszik. Ha már most a csapágy nyomást szenved, ügy a (tl) pontban föllépő golyónyomás a futógyűrűnek az (el—e3— e2) körív mentén való gördülését idézi elő. A csapágy részei egy pillanat múlva az eredményvonallal és a „2" jelzéssel jelzett állásba kerülnek. A futógyürűhöz tartozó (il) pont az (i2) helyre, ill. a támasztógyűrű (e2) pontjába kerülit. Ezen gördülés valóban sok kis forgásból ,á<Ió"dik össze, melyek különböző (el) és (e2) érintkezési pontok* körül'mennek végbe. A golyónak a külső futógyűrűvel való érintkezési pontja (tl)-ből (t2)-be helyeződött át. Ezen helyzetben a futógyürű részben a golyó T2 nyomásának, részben pedig a támasztógyűrű J"í2 ellennyomásán nak hatása alatt áll, mely utóbbi nyoniás a támasztógyűrű körívalakú metszetének (e2—o) sugarába esik. Ezen nyomásnál a súrlódást egyelőre nem vesszük tekint tetbe. A két említett erőnek eredője vari az (r) pontban, mély á (b) futógyűrüt csúszással olyként igyekszik mozgatni, hogy az (i2) pont (i3)-ba jut. EzáMál a csapágy részei a 11. ábrában teljes vonallal rajzolt és „3" jelzéssel jelzett hely* zetbe kerülnek. Ezen helyzetben egyensúly áll bé, ha á másik golyó is érintkezésbe jutott a külső (a3) futógyűrűvél és ezáltal a szükséges ellennyomást kapta. A (b) futógyürű és a támasztógyűrű közötti súrlódás ugyan némileg ezen csúszás ellen működik úgy, hogy az (m3, i3 és pontok nem kerülnek pontosan egy egyenes vonalba, azonban megjegyzendő, hogv esetleges rezgések a csúszást az említett egyensúlyi helyzet felé mindenkor megkönnyítik. Ezen csúszás, mely megkezdődhetik mielőtt az (il) pont az (e2). pontba jutott, úgy is tekinthető, mintha a futógyűrű az (o) pont körül elfordult volna. Ily beállás rendszerint akkor lép föl, ha a futógyürű és a támasztógyűrű érintkezési pontjukon két különböző sugárral biró görbe szerint van alakítva. A 11. ábrában a görbék görbülete olyan, hogy a futógyűrű metszete kon vek sz, a támasztógyűrű metszete pedig konkáV. A beállás ugyanoly mozgással történik, ha a futógyűrű metszeté konkáv, a támasztógyűrű metszete pedig konVeksz, vagy pedig ha az egyik görbe egyenes vonallal van helyettesítve. Amint föntiekben már említettük, '-határeset áll- be, ha a gyűrűk egyike az érintkezési ponton élszerűen van alakítva, amidőn is egyáltalában nem lép föl csúszás, hanem csupán az él körüli forgás. Ezen határeset azonban gyakorlatilag nem valósítható meg, mert nem lehet matematikailag pontosan éles élt előállítani és még kevésbbé ilyet hasz-