69955. lajstromszámú szabadalom • Szétszedhető vashíd

nyokdarab alsó oldalán (1. a 6. ábrát is) a <11) merevítő szögvasákkal van ellátva és ugyanúgy, mint a (4) könyökdarabok (12) csapokkal van ellátva, amelyek a (9) hossztavtók és (13) haránttartók nyílásaiba illenek. A szélrács egyenes elemeinek egymással való összeköttetését és a szélrácsnak a főtartókkal való összeköttetését részben már az összhídtábla saját súlya, részben pedig első sorban az alább ismertetett feszítőszerkezet biztosítja. A (10) könyökdarabok alsó oldalán továbbá, két (14) toldaléklemez (5. és 6. ábra) van megerősítve, amelyek az alattuk fekvő (4) könyökdarab fölső szögvasmerevítéseiben levő kivágásokba kapaszkodnak és ily módon a (10) könyökdarabnak a (4) könyökdarab, illetve a főtartó fölött való helyes helyzetét biztosítják. A szélrács (9) övei ekkkor pontosan a főtartók fölső ö?ei fölött és ezek mentén haladnak. A (9) ővek, ugyanúgy, mint a főtartó ővei és oszlopai U-vasból készülnek, mimellett hosszuk és alakjuk is teljesen egyenlő a főtartók öveinek és oszlopainak hosszával és alakjával. A rudak végein lévő megerősítő nyílások osztása is egyenlő mindkét elemcsoportnál úgy, hogy az összes rudak minden nehézség nélkül egymással fölcserélhetők. Meg volt már említve, hogy a szélrács oszloprúdjai egyidejűleg a híd haránttartói gyanánt szolgálnak és önmagától értetődik, hogy ezen haránttartók és főtartók összeköttetésének biztosítása útján a szélrácsnak a főtartóval való összeköttetését is elérjük. A harántösszeköttetés a 2. ábrából látható. A (13) baránttartók két oldalt kissé túlnyúlnak a főtartókon és a haránttartók végei a főtartók ugyanazon oldalán fekvő alsó (1) öveivel feszítőközegek, például (15) láncok útján és a főtartók (1) alsó ővei egymással szintén (16) láncok útján össze vannak kötve. A (15) és (16) feBzítőközegek révén a haránttartók és a főtartók között teljesen merev összeköttetést érünk el. Ezen körülménynél - fogva á harántösszeköttetés létesítéséhez más rögzítőközegekre egyáltalán nincs szükség úgy, hogy a 25 m. hosszú hídmezőhöz összesen 144 csavarra van szükség. A (15) feszítőközegek egyidejűleg a korlátoszlopoknak a haránttartók végein való rögzítésére is használhatók. A baránttartók végein ugyanis, amint a 6. ábrából látható, horogszerű (17) toldatok rendezhetők el, amelyek fölfelé nyíló üregébe egy-egy (18) korlátoszlop helyezhető, amely (19) hasítékkal van ellátva. Ha már most a (15) feszítőközegek a (18) korlátoszlopok alsó végére hatnak, akkor azok egyidejűleg a (13) haránttartók végeinek a főtartók alsó öveivel való összeköttetését hozzák létre és a korlátoszlopok helyzetét a haránttartók borogtjaiban biztosítják úgy, hogy a korlátoszlopok további megerősítésére szükség nincs. A (20) szegélytartók (6. ábra) alkalmas módon a korlátoszlopokba akaszthatók és a (21) hossztartók is (3. ábra) tetszőleges módon a (8) haránttartók között külön rögzítőközegek nélkül helyezhetők el. Az ismertetett harántösszeköttetés, annak ellenére, hogy teljesen merev rendszert képez, a főtartók közötti teret teljesen szabadon hagyja és ez a körülmény lehetővé teszi, amint az a 7. ábrából látható, hogy a főtartók alsó ővei között (22) haránttartókat helyezhezbessünk el, amelyek a híd alsó (23) emeletének alapjául szolgálnak. A (22) harántatok egyidejűleg a (16) feszítőközegeket teljesen pótolhatják (2. ábra). A (8. ábra) végül a híd keresztmetszetét a fölfekvési helyen mutatja, mimellett a (24) küszöbtartó a főtartókkal a (25) feszítőközegek útján hasonló módon van összekötve, mint a főtartók a haránttartókkal. Természetes, hogy a találmány tárgyát tévő híd szerkezeti kiképzése a részletekben ismertetett alapelv keretén belül különböző módosításokat enged meg. A rudaknak a könyökdarabokkal való merev összeköttetése szempontjából csak az lényeges, hogy az egyik rész kiugrásai a másik rész nyílásaiba kapaszkodnak és hogy az alkatrészeknek ezen egymásba való kapaszkodása, amely csuklószerű mozgást kizár, csupán kevés szorítóközeg vagy csavar se-