69947. lajstromszámú szabadalom • Zár két egymáshoz képest elforgatható förgővel
8. ábrán a külső kilincsfordító oldalnézetben látható. A zár (A) fémlemezből áll, amelyre (B) nyelvelő derékszögben van fölszögecselve. Az (5) pecken a (4) hasíték révéri vezetődik a (B) nyelvelőn átjáró (32)ötlő (1) lemeze. Erre az (1) lemezre egy derékszögalakú (3) 6s egy egyenes (2) ütköző van fölerősítve, amelyek olyan magasak, mint a két egymásra fektetett (7, 13) förgő együttvéve. Az (A) lemezben egy nyílás van kiképezve, amelybe a (13) förgő akként van beillesztve, hogy (15) nyúlványa a (2) ütközőhöz illeszkedik. A (7) förgő úgy fekszik a (13) förgőn, hogy ennek (14) pecke a (7) förgő (10—11) kivágásában foglal helyet. A (13) förgő négyzetalakú (22) nyílásába a (36) kilincsfordítót úgy dugjuk be, hogy annak fogantyúja a (14) pecekkel egy irányba essék. A (36) kilincsfordító (24) csapjára húzzuk föl a (35) kilincsfordítót, amelynek (26) lemezét csavarokkal akként erősítjük a (7) förgőre, hogy a (27a) nyílás a (28a)-val, a . (27b) a (28b)vel "és a (27c) a- (28c)-vel essék össze. A (24) csap csavarmentesen (33) végére a (25) csavaranyát csavarjuk rá. Ha a külső (36) kilincsfordítót lenyomjuk, akkor föltéve, hogy a (8) és (15) nyúlványok egymást födik, azaz mind a két. fogantyú vízszintesen 'áll, a (15) nyúlvány az ötlő (2) ütközőjéhez szorulva a (32) ötlőt a nyomás irányában eltolja. Ennek következtében a (6) rúgó mindaddig feszül, amíg csak a (36) fogantyút lenyomva tartjuk. Az ajtó, amelyet előbb a (32) ötlőnyelv az ajtókeret megfelelő kivágásában rögzítve tartott, a (36) fogantyú lenyomásával nyitható lesz. Ha a (36) kilincsforgatót elengedjük, akkor a (6) rúgó az ötlő (1) lemezét normális helyzetébe szorítja vissza. Ha a (36) kilincsfordítót kívülről fölfelé állítjuk, akkor a (13) förgő (14) pecke, amely a (7) förgő (10) toldatához támaszkodik, a (7) förgőt magával viszi úgy, hogy ez (8) nyúlványával az ötlő (3) ütközőjéhez illeszkedik, minek folytán az ajtó kívülről való behatolás ellenében zárva van. Ugyanis ha vissza is állítjuk a (36) kilincsfordítót vízszintes helyzetébe, azért a (7) förgő záróhatása íonmarad, mert a (13) förgő (14) pecke a" (7) förgő (10) és (11) toldatai között akadálytalanul mozog, tehát a (36) kilincsfordítóvai záróhelyzetébe állított záró förgő ebben a helyzetében marad meg. Csakis akkor, ha előbb a (7) förgő (8) toldatát akár belülről a (35) kilincsfordítóval, akár kívülről kulccsal a (3) ütközőtől eltávolítjuk, tudja a (13) förgő (15) nyúlványa az ötlő lemezét visszatolni. Kívülről tehát akként nyitjuk a lcilincsfordífó fölfelé állításával bezárt ajtót, hogy a (29) lyukba bedugott kulcsot a nyelvelő felé (befelé) forgatjuk, amikor is a kulcs tolla a (16) lemezt, amely (18) hasítékaival a (19) peckelten vezetődik, (30) bezzentőjénél fogva oldalra tolja úgy, hogy a (7) förgő (12) nyúlványához támaszkodó (17) pecek a (7) förgőt a (13) förgőhöz képest elforgatja, miközben a (7) förgő (9) foga a (21) rúgó (21a) kampójából kiszabadul. Ezen forgás következtében a (8) nyúlvány a (3) ütközőtől eltávolodik, s így a (13) nyitó förgőt megakasztó hatás megszűnik. Amikor a (16) lemez oldalra tolódik, a (20) rúgó megfeszül és feszítő erejénél fogva a (16) lemezt, mihelyt a kulcsot visszafordítjuk, újra normális helyzetébe szorítja vissza. Ha a (35) kilincsfordítót belülről 90 fokkal fölfelé fordítjuk, akkor a (26) lemez a (7) förgőt úgy forgatja el, hogy (8) toldata a (3) ütközőhöz illeszkedik és (9). foga a (21) rúgó (21a) kampójába csappan, amely utóbbi a (7) förgőt fogvatartja (1. a 2. ábrát). Ekkor az ajtót a (36) kilincsfordítóval kívülről kinyitni lehetetlen, mert a (8) nyúlvány az ötlőnek eltolását megakadályozza, illetve a külső kilincsfördító rögzítve van és nem is nyomható lefelé. Ha most a bezárt ajtót belülről nyitani akarjuk, akkor a (35) kilincsfordító lenyomásával a (9) fogat a (21a) rúgókampóból ki kell szabadítanunk, illetve a (8) nyúlványt a (3) ütköT