69939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás higanykatalizátorok regenerálására

nagyobb része eközben folyós állapotban kiválik és a szerves higanyvegyületeket V: szén szintén fémes higannyá redukálja. Kihűlés után lecsapoljuk a* folyékony higanyt, a maradékot célszerűen finoman eldörzsöljük és a higanyon . még tapadó szenet "mechanikus úton, pl. vízzel való iszapolás útján etb. {különválasztjuk. .A szénben még jelenlévő higany utolsó maradékát azután még vegyi úton kioldhatjuk vagy kidesztillálhatjuk. A higanyt ily módon az iszapból csaknem teljes mennyiségében visszakapjuk és a folyamat helyes keresztülvitele esetén a szénben a higanynak csak nyomai maradnak vissza. A kapott folyós higanyt ismert módon a kívánt vegyületekké alakítjuk át, melyek ismét katalizátorok gyanánt kerülnek alkalmazásba. Az elhasznált higanykatalizátorok regenerálása a higanyiszapnak alkálikus oldatban villamos árammal való kezelése útján is sikerül. Ekkor tapasztalatunk' szerint az iszap kvantttative folyós fémes higannyá alakul át, mely azután ismét ismert módon elektrolytikus vagy más úton katalitikusan ható higanyvegyületekké alakítható át. További kísérletek azt mutatták, hogy az elhasznált higanykatalizátorok regenerálását úgy is elérhetjük, ha azokat nagyobb tömegben, savanyú oldatban és magasabb hőmérsékletek alkalmazása mellett acetilénnel kezeljük. Azt az érdekes megfigyelést tettük ugyanis, hagy a normális folyamatban csaknem teljesen kimerült higanykatalizátorok nagyobb tömegben alkalmazva még fölhasználható katalitikus hatást képesek kifejteni, mikor is a higanyiszap nagy része folyós fémes higannyá alakul át. Sőt bizonyos körülmények között ezen eljárás útján sikerül az egész iszapnak folyós fémes higannyá való átalakítása. Üzemszerű munkánál mindkét regenerálási eljárást célszerűen olyképen kombinálhatjuk, hogy a normális folyamatban elhasznált katalizátort elöször nagyobb tömegekben savanyú oldatban acetilénnel kezeljük és már ezáltal az iszap tetemes "részét folyós higany alakjába hozzuk, mire a visszamaradó iszapot alkálikus oldatban elektrolitos úton regeneráljuk. A savanyú oldatban végbemenő regenerálási folyamat alkalmazásával előnyösen úgy járunk el, hogy a higanykatalizátorokat a normális folyamatban nem használjuk ki tökéletes kimerülésükig, hanem azokat a normális folyamatból előnyösen már akkor vonjuk ki, mikor katalitikus hatásuk lényegesen csökkenni kezd és nagy tömegekben regeneráló utók ezelésnek vetjük alá. II. Példa. Aldehidnek acetilénből kénsavas oldatban való előállításánál kapott higanviszap 200 részét mosás útján megszabadítjuk a tisztátlanságoktól, 400 s. r. 10%-os nátronlúgot adunk hozzá és kavarás közben elektrolízisnek vetjük alá 40 -60" C.-on és 3—6 volt feszültség mellett. Előnyösen vaselektródákat használunk. Az oldatnak habzása közben a higanyiszap simán folyós fémes higannyá alakul át; csak iszap további hozzávezetéséről kell gondoskodnunk, ami periodikusan vagy folytatólagosan történhét. A kapott tiszta folyós fémhiganyt ismert módon elektrolytikus vagy más úton alakíthatjuk át merkuro- vagy merkurivegyületekké, amelyek azután ismét katalizátorok .gyanánt használhatók. Ugyanilyen módon nemcsak a kénsavas oldatban, hanem a foszforsavas, szulfosavas stb. oldatokban kapott higanyiszap is regenerálható. Az iszapban lévő. tisztátlanságok egy részét az áram égeti el, míg a maradék a lúgban van szuszpendálva. A lúgból időnként ülepítés útján távolítjuk el a tisztátlanságokat és azután azt újból fölhasználjuk. A katódán kevés higanyamalgám válik ki. A nátron- vagy kálilúg koncentrációja, valamint a hőmérséklet változtatható.