69917. lajstromszámú szabadalom • Kettős mágnes

- a -verzetnek, vagy a sarknyúlványoknak megváltoztatott axiális beállítása az elfödött sarkfölületek nagyságának viszonyát megváltoztatja. A sarknyúlványok külső határoló vonalának megfelelő megválasztásával a mágnesek vonzóerejét az egyes fegyverzetállásokban tetszőlegesen változtathatjuk, mivel a vonzóerő mindegyik állásban a sark azon hoszszával arányos, a mely mindenkor a fegyverzet szélével szemben áll. A két mágnes légközének egyenlőtlenségét a mágnesek különböző gerjesztésével is kiegyenlíthetjük. Mivel a két mágnest tetszőleges erősségűre szerkeszthetjük, úgy a nullátkapcsolót nagy kiváltóérzékenység mellet.t is tetemes munkaképességgel bírhat. A mágnesek vonzóereje ampéremeneteik négyzetével változik és az ampéremeneteknek már egészen kis változása fölfelé vagy lefelé, amint ezt az 1. ábrában föltüntetett (FI) és (F2) segédtekercselésekkel idézhetjük elő, már igen lényeges különbözeti hatást hoz létre, ha az ampéremenetek száma már egymagában véve is igen nagy. Erősáramú kapcsolók biztos működtetésére azonban igen nagy mágnesekre volna szükség, mivel a hasznos hatás mégis csak differenciálhatásból áll. Az alább leírt módon azonban a nullkapcsoló munkaképességét rendkívüli mértékben növelhetjük. A fegyverzet löketének első részét csupán arra használjuk, hogy segédkontaktusok útján a mozgást gátló mágnes, mágnesező tekercsét rövidre zárja, vagy megszakítja, vagy pedig a másik mágnes mágnesezését erősítse, avagy végül, hogy mindkét hatást létesítse. Ennek folytán a fegyverzet további útját igen nagy erőkifejtéssel végzi. Hogy a löket végén ismét helyreállítsuk a visszafelé való mozgás kiváltására szolgáló kellő érzékenységet, a fegyverzettel egyidejűleg egy vezérlő szerv mozgattatik el, mely löketének végén .a mágnesező tekercsek kezdeti kapcsolását viszszaállítja és ezzel a mágnesek egyensúlyi állapotát is helyreállítja. A 2. ábrában egy ily vezérlő szerkezet £gy példaképem fftganatosítási alakja van föltűn telve. ÍC) az 1. ábrába is berajzolt fegyverzetet jeleati Az áttekinthetőség céljából azooban maga a fegyverzetre működő mágnesváz nincsen föltüntetve, ellenben az (E t) és (E2) főmágnesezőtekercsek, helyzetileg eltolva vázlatosan be vannak rajzolva. A (C) fegyverzet (R) tengelyére a (G) vezérlő szerv van lazán ágyazva, mely két kétkaiu (P) és (Q) kefét hord, amelyek végeiken 1. 2. 3. 4. kontaktusgombokkal vannak ellátva-Ezen kontaktuskefék baloldali 1. és 2. kontaktusaikkal a (G) fegyverzettel szilárdan összekötött (H) lemezen, jobboldali 3. és 4. kontaktusaikkal pedig a helytálló (J) lemezen csúsznak. A (G) vezérlő szerv kilengését az (L) ütköző korlátozza, míg a (H) -lemezben erősített (Ml) és (M2) peckek a (C) fegyverzetnek a (G) vezérlő szervhez képest való kilengését határolják. A (C) fegyverzet maximális kilengési szöge tehát egyenlő a fegyverzet és a vezérlő szerv között fennálló holtmozgásnak és azon holtmozgásnak összegével, amelyet az (L) ütköző enged meg a (G) vezérlő szervnek. Az (El) és (E2) mágnesező tekercsek gerjesztésére az (N) áramforrás szolgál. A 2. ábrában föltüntetett példaképeni szerkezet célja abban áll, hogy a fegyverzet löketének első szaka alatt a fegyverzet mozgásának további tartamára rövidre zárassék a fegyverzet mozgását gátló mágnesező tekercs és hogy a löket végén ezen rövidzárás ismét megszűntessék. Ez következőkéit történik: A föltüntetett kezdeti állásban az (El) és (E2) mágnesező tekercs sorosan van kapcsolva és mindkét tekercsmellékzárlat meg van szakítva. Amint a két mágnes köaötti egyensúly megzavarása által a (C) fegyverzet csak kissé is tolódik el a nyíl irányában, úgy az 1. kontaktusgamb az 5. kontaktusra kerül és az (E2) tekercset rövidre záfja. Ezzel nem csupán a moagástgáttó elem küszöböltetik ki egészen, hanem egyidejűleg a vonaomágnes ereje négyszeres értekre emelkedik, amennyiben est a vas t§Utéf# megengedi, úgy, hogy a fegyvereset rendkívül fokozott erő hatása alatt vég*i további