69917. lajstromszámú szabadalom • Kettős mágnes
Megjelent 1916. évi november fió 10-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍR A S 69917. szám. VII g. osztály' Kettős mágnes. GROB HUGÓ MÉRNÖK ZÜRICHBEN. A bejelentés napja 1914 december hó 19-ike. Az elektrotechnika sok ágában kell önműködő nulláramkapcsolókat alkalmazni. Ezen készülékek szerkesztése különböző nehézséggel jár. Bizonyos fokú saját polaritás szükségessége állandó mágnesek alkalmazásához vezetett. Mivel ilyeneknél a kiváltható energia csak csekély, úgy kéneső kontaktusokat kellett alkalmazni, amelyek szám03 hátránynyál bírnak. Az állandó mágneseknek állandóan gerjesztett szolenoidokkal való helyettesítése a munkaenergiát csak lényegtelenül képes emelni, mivel a nagy mágneses légút az erővonalak gerjesztését csak igen rossz hatásfokkal teszi lehetővé. Ha ellenben az állandóan gerjesztett mágneses körfolyamot legnagyobb részben vason keresztül vezetjük, úgy a keletkező mágneses erőfolyam nagysága általában annyira függ a fegyverzet pillanatnyi állásától, hogy egy elfogadható kiváltási érzékenységnek a két végállásban való elérése rendkívül meg van nehezítve. Jelen jtaíálmány tárgya oly mágnes-elrendezésre vonatkozik, mely célszerűen használható nulláram-átkapcsoló gyanánt és amely a fönt említett hátrányokkal nem bír. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány tárgjának egy példaképem foganatosítási alakját, 2. ábra pedig egy kiviteli részletét tünteti föl. A találmány tárgyának alapgondolata abban áll, hogy két igen erős, egyenlő erejű elektromágnest mechanikailag működtetünk egymással szemben ugy, hogy hatásuk egymást épen lerontja,, míg a fegyverzet mozgását azáltal idézzük elő, hogy segódmágnesező tekercselésekkel az egyik mágnesterősítjük, 'a másikat pedig gyengítjük. A két mágnesnek rendes szerkezete mellett azonban a két mágnes hatása közötti egyensúly csak egyetlen fegyverzetállás mellett volna lehetséges, míg a szóbanforgó esetben a fegyverzet teljes mozgáshatárai között kell az egyensúlynak fönnállania. Ezen feladat megoldására a találmány szerint azon alapelvet használjuk fel, hogy egy mágnes ereje a fegyverzet valamely állásában arányos az erőfolyamnak a fegyverzet útjára vonatkoztatott differenciál-hányadosával, vagyis más szóval, hogy a fegyverzet minden állásában az erő arányos a fegyverzet útjának egységére eső erővonaláramlás-szaporulattal.. Annak elérésére, hogy az erővonaláramlás növekménye a fegyverzet egész kilengésére egyenletes legyen, a mozgatható részt célszerűen oldalirányban vezethetjük el a sark^ folület előtt ahelyett, hogy ehhez merőleges
