69902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás grafitnak kolloidális alakban való előállítására
— H2 S04 ) alkalmazásakor. Mindegyik esetbea annál mélyebben fekszik az, aílfcárakterisztikus hőfok, menngl kisebb kristálya (szemcséjű) a használt grafit fúgy, hogy némely egyenlő szemcséjű grafitfajtáknál az oxidációfolyamatot szobahófokon engedhetjük jrégbemenni anélkül, hogy grafitsav képződésétől kellene tartanunk. Az igényelt eljárás már most abból áll, hogy a szétbontandó grafitra olyan hőfokokon engecljük hatni az említett oxidációkeveréket, melyeken észrevehető grafitsavképződés többé be nem következik és hogy az oxidálószer mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a grafitnak csak kis része menjen veszendőbe szénoxid, vagy vízben oldható oxidációtermék alakjában. A legtöbb esetben elegendő lesz az oxidálószer olyan mennyisége, hogy a használt grafitnak legfeljebb kb. 5—10%"a legyen szénoxiddá oxidálható. Az eljárás vagy úgy foganatosítható, hogy a grafitot az erős savakkal keverjük és az oxidálószert .szilárd alakban bevisszük vagy pedig ugyanilyen jó eredménnyel, az oxidálószereket a savakban mindenekelőtt teljesen vagy részben föloldjuk és azután a grafitot adagokban, kavarás mellett beviszsziik. A hőfok, melynél az oxidációfolyamatot végbemenni kell hogy engedjük, mint említettük, a használt grafit részecskéinek nagyságától függ és e3etről-esetre előzetes kísérletekkel állapítható meg. Ha eléggé előrehaladt az oxidáció, akkor a grafitot mechanikus úton elkülönítjük az oldattól. Az elkülönítés megkönnyítésére a, reakciókeveréket vízzel lehet célszerűen hígítani. Azután célszerűen desztillált vízzel kimossuk, amíg a grafit a desztillált vízben barna színű oldatokká bontható szét, melyek kol-' loldális ezüstoldatokra emlékeztetnek. Ha a peptizá'.ást a kellő hőfoknál végeztük, akkor a nyert grafit oxidációtermékektől, főleg grafitsavtól mentes. A. szétbontott grafitból yett kis próba, vörös izzási hőfokra hevítve/ sem a gázfejlődés, sem a föl puffad ás jelenségeit, melyek a grafitsav jelentétére jellemzők, nem mutatja. Ha a szétbontott grafit grafitsavat tartalmaz, akkor ezt, föltéve, hogy a további fölhasználáskor zavarólag hatna, r^-grafitnak koncentrált kénsavval, 160—180° ra való fölmelegítésével, szét lehet bontani. Oxidáló szerek gyanánt az igényelt eljárásnál permanganátok, pl. K Mn 04 kromsav, kromátok, perkromátok, kromátok, perklorátok H2 S04 -beb, vagy H N03 -bau való oldatai, vazy iszapjai jöhetnék tekintetbe. Használhatók PbOa -nek H N08 -ban MnOa nek H3 S04 -ben, vagy HN08 -ban való iszapjai is. Lehet a különböző oxidálószereket egymással keverve, valamint egymásután is használni. Füstölgő salététromsav a kivánt szétbontó hatást nem mutatja. Hogy a sólóknak elektrolitek vagy a levegő szénsava segélyével pelyhek alakjában való kiválását meggátoljuk, a képződött kész sdlokat, ismert módon, védő kolloidokkal lehet stabilizálni. Erre a célra a hidrosólban pl. egészen kis mennyiségű zselatint, fehérjét, fehérjeszétbomlási terméket, gumiarabikumot stb. oldunk föl. Minthogy a kereskedelemben előforduló természetes grafit a maratási művelettel reudszerint csak részben alakul át nagy mértékben dispers állapotúvá, ezért szüksér ges, hogy a nagy mértékben dispers alkatrészeket a nem eléggé szétbontott grafittól elkülönítsük. A nagy mértékben di^perg grjfitalkatrészek kinyerésére frakcionált iszapolást kell alkalmaznunk. Ez az iszapolás tiszta vízben történhetik. , Célszerű azonban az iszapolást kapilláraktiv szerves vegyületeknek nevezetesen nem elektroliteknek, főkép kapilláraktiv hidrofil kolloidoknak (mint fehérje, pepton, zselatiö, trágant, agar, gumi,.enyv, szapogio, ciklamin, amigdaliu és effélék), vagy nem kolloidos anyagoknak (mint pl. awilalkohol) vizes oldataiban végezni. A tiszta vízben való iszapolással szemben a fönt jellemzett oldatokban való iszarpqlás a részecskék nagysága szerint való élesebb frakcioná'ást enged meg. Az anyagrészecskék, melyek a mechanikus leülepítő művelet után még suspenpióban vannak, ismert módon, pl. filtrálásaal vagy centrifugálással, esetleg pl. elektrolit
