69870. lajstromszámú szabadalom • Gravitációs nyomású petróleumgőzégő, különösen fűtő- és főzőkészülékekhez

Az égőfej gazeszövetből készült gömbsüvegalakú szitával van födve, mely a láng nagy részét az égőfej folytatását képező köpeny felé tereli és így áz utóbbihoz illeszkedő elgázosítócső hevítését mozdítja elő. A túlhevítőből a fúvókáig vezető cső szintén szorosan a lángot körülvevő melegvezető köpenyKez van illesztve. Oly célból, hogy a melegen tartandó részek már az alágyújtás alkalmával is fölfűttessenek, az alágyújtő égőt az égőfej alatt koncentrikusan rendezem el és a gyújtóláng terelésére egy az állványból lenyúló kürtőt alkalmazok. A mellékelt rajzon találmányom tárgyának egy kiviteli alakja van föltüntetve, az 1. ábrán részben metszett oldalnézetben és a 2. ábrán fölülnézetben. Az égőanyag a (b) állványra szerelt (a) edényből folyik a (c) elgázosítócsőbe, mely azbeszttel, vagy más fölszívóanyaggal van megtömve. A (c) eső vége a (d) égőfejhez van forrasztva. Az utóbbiban az (f) szita van elhelyezve, mely a lángot az égőfej fölső köpenye felé tereli. Ezen köpeny a gőz lehűlésének megakadályozása céljából a gőzvezető részekkel melegvezető összeköttetésben van. Az égőfejet a (h) túlhevítőcső hidalja át, melyből a (k) fúvócső ágazik le. Az utóbbi szorosan illeszkedik az égőfejhez. Az égőfej folytatása lefelé a (g) cső melybe az U-alakban meghajlított (m) keverőcső torkol. Ennek két (ml) és (m2) szára szorosan összeér, hogy köztük levegő át ne járhasson. Az (m) cső alsó (ml) szára összefügg a (g) csővel, tehát melegvezető összeköttetésben van a (d) égőfejjel. Az (m) cső fölső (m2) szárához való melegvezetés céljából a cső ezen szára a rézből vagy más jó melegvezető anyagból való (n) rúd (nl) végével van összeforrasztva. Ezen rúd a (h) cső mellett az égőfejet áthidalja és (n2) végével (2. ábra) a (h) túlhevítőcsőhöz van forrasztva. A (g) cső fenekéhez az (o) alágyújtó csésze van koncentrikusan megerősítve. Az előmelegítőlángok az (ol) gyűrű (o2) oldalnyílásain égnek. Ha ezek kialudtak, akkor még a csésze fenékrekeszéből, mely azbeszttöméssel van ellátva, az (o3) nyíláson kihatoló gáz ég hosszú lánggal. Ekkor a (h) túlhevítőcsövet záró (i) szelepet megnyitjuk, mire az (f) szitán átáramló gőzt az (o3) nyíláson égő láng meggyújtja. A (c) csőben keletkező gőz további útjában mindenütt jól fűtött és kihűlés ellen lehetőleg védett csövekben halad az égőfejhez. Áz alágyújtóláng melegének jó kihasználása céljából egy (p) kürtőt alkalmazok a (h) állványra függesztve és fölső peremén köröskürül (q) lukakkal ellátva. Az égőanyagnak az (o) csészébe való betöltésére a (pl) cső szolgál (2. ábra), melynek alsó vége, illetve kifolyó nyílása kicsiny a betöltő nyíláshoz képest, nehogy az alágyújtóláng ezen csövön kicsaphasson és hogy a fölső, bővebb részben az égőanyag tárolható is legyen csak lassan folyhasson le a. csészébe. A (c) elgázosítócsőnek azbeszttölteléke a petroleumgőznek az olajtartályba való visszaáramlását akadályozza meg és így elősegíti azt, hogy a gőz a fúvócsőből teljes feszültséggel kiáramolva elegendő levegőt ragadhason maga után. Kísérletek igazolják, hogy ilyen gravitációs nyomású bunsenszerű petroleumgőzégőnél tiszta kékláng csak akkor érhető el, ha az égőszita gazeszövetből való. Ha rézből, zsírkőből vagy más anyagból való szi^tát alkalmazunk, akkor többé-kevésbbé sárga csúcsú, kormozó és rossz szagú lángot kapunk, akármennyi és akármilyen nagyságú szitaszemet képezünk is ki. Egy gömbölyű gazeszitán sokkal több az átaramlási nyílás, mint akármily más szitán, tehát könnyebben bocsátja át a petroleumgőzt, amely ennélfogva a szükséges levegőt is inkább vonhatja maga után. Megjegyezni kívánom, hogy a gömbsüvegalakú gazeszita, a láng körüli fémköpeny és az utóbbival melegvezető kapcsolásban lévő elgőzösítő cső csak a fölszívó töltelékkel ellátott és részben a lángot áthi-