69799. lajstromszámú szabadalom • Mankó
végei vezettetnek. Azonkívül a (4) hüvely egy vagy több (11) nyílással van ellátva, amelyek közlekedést létesítenek a rúgótér és küllevegő között. E nyílások nem közvetlenül a (7) tárcsa alatt, hanem annyival lejebb vannak alkalmazva, hogy a két hüvelynek a (6) rúgó összenyomása mellett való egymásbatolódása közben az (5) hüvely fölső széle a (11) nyílást bizonyos mérvű út megtétele után elzárja úgy,hogy a hüvelyek további egymásbatolódásánál a közbezárt levegő többé nem távozhatik, hanem fokozatosan összenyomatik. Ilykép a lQkőhatásokat előbb a rúgó egyedül fogja föl, majd pedig a rúgó bizonyos fokú összenyomása után a rúgó lökéstompító hatása mellett pneumatikus ellenhatás is föllép, amely a lökést tökéletesen fölfogja. A hüvelyeket összenyomó hatás megszűntével a komprimált levegő és a rúgó kettős hatására a hüvelyrészek széttolódnak. Minthogy azonban az összenyomásnál a rúgótérben lévő levegőnek egy része a hüvelyek közötti réseken kiszoríttatik. a pneumatikus hatás körülbelül csak a (11) nyílásig terjed, azontúl azonban légritkítás állana elő, amely a rúgó gyors kiterjedését gátolná ; mivel azonban a (11) nyílás ekkor Bzabaddá tétetik, az azon beáramló küllevegő elejét veszi vákuum keletkezésének. Az (5) hüvely alsó csavarmenetes végére egy további (12) hüvely van csavarolva, amelynek fölső széle fölött egy recézett (13) állítógyűrűt alkalmazunk. A (12) hüvelybe alul a (14) foglalat van csavarolva, amelynek karimája ugyancsak recézett és amelynek központos furatába egy a (15) gumipárna rögzítésére szolgáló - csavar illeszkedik. Bz a csavar a (14) foglalaton túlnyúl a (12) üreg belsejébe oly célból, hogy azzal a nyáron (illetve nemsikos időben) használaton kívül lévő, csúszást gátló csúccsal ellátott (16) vaskarmot a (12) üregben elhelyezve rögzíthessük. A 3. ábrabelí egyetlen csúccsal ellátott (16) vaskaron helyett télen a 3. ábra szerinti fogazott vagy tetszőleges más alkalmas módon kiképezett karom is alkalmazható. A 2. ábrabeli elrendezésnél a (15) gumivég a (12) hüvely üregében foglal helyet, ahol Naz említett csavar révén van a (14) foglalathoz erősítve. A mankó hosszának szabályozására az (5) ós (12) hüvelyeket kell egymáshoz képest megfelelően elforgatni, amit a (12) hüvelynek és a (13) állítógyűrűnek beállításával érhetünk el. Ha tehát a mankót meg akarjuk rövidíteni, úgy a (13) gyűrűt és a (12) hüvelyt följebb csavaroljuk, míg a mankó meghosszabbítása céljából ellenkezően járunk el. A mankónyereg a találmány arérmt egy széthúzott U-alakú fémkeretből áll, amely fenékrészén az (1, 2) mankószárakat közrefogó (19) fémszárnyakka] van fölszerelve. Ezen fémkereten egy a mankónyereg alakjának megfelelően alakított (20) fabetét nyugszik, amely alul célszerűen (21) ívelésvan ellátva oly célból, hogy a fémkeret fenékrészének csekélymérvű rúgózását megengedje. A (20) fabetét fölül a szokásos párnázás helyett egy réteges anyagból, előnyösen nemezből készült (22) bevonattal van ellátva, amelynek egyes rétegeit elhasználódás után könnyű szerrel eltávolíthatjuk. A mankó (23) fogantyúját a találmány szerint üregesen képezzük ki és a mankószárak közé beékeljük. E végből a rajzolt kivitelnél a mankó fából készült üreges (23) fogantyújának két végét (24) fémvezetékkel látjuk el, amelyeknek külső központos vájatába az (1, 2) mankószárak belső fölületén rögzített (25) szemölcsök kapaszkodnak olykép, hogy ha a mankó szárakat széthúzzuk a (23) fogantyút kiemelhetjük a (25) szemölcsök közül, míg a fogantyú behelyezése után azt az egymás felé rúgózó (1, 2) mankószárak biztosan fogvatartják helyzetében. Ezen rögzítési mód előnye, hogy a fogantyú fogvatartására nem kell a mankószárakat keresztülmenő furatok által meggyöngíteni, ami eddig a mankószárak gyakori törésének volt az okozója' hanem a szemölcsöket belülről apró csavarokkal foglalhatjuk a mankószárakhoz. Úgy is járhatunk el, hogy a csészealakú (24) vezetéket közvetlenül a szárakon erősítjük meg. A (23) fogantyú üreges kiképzésének
