69796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemétégető kemencék működtetésére

ugyanis ekkor az ajtó (17) ütközője a (18) rúd (19) ütközőjébe ütközik és a (18) rudat magával viszi. A kemence táplálásakor a (16) ajtót becsukjuk úgy, hogy a (19) ütköző fölszabadul és a (7) kapcsoló önműködően bekapcsolódik. A táplálás alatt a (2) henger, és vele a (4, 5) kúpfogaskerekek, a (6) tengely, a (7) kapcsoló, a (8, 9) fogaskerekek, a (10) tengely és a (11) kötéldob elforognak. A (2) henger forgásának időtartamához képest tehát a (11) kötéldob is forog úgy, hogy a (12) kötél fölcsavarodik arra és a (13) emelőt magával fölemeii. Ez az emelő az (1) fojtószeleppel mereven van összekötve és utóbbi, a kemencetáplálás fokozásának megfelelően, lassan elforog, a légbevezető nyílást tehát mindinkább szabaddá teszi. Ha teljesen megtelt a kemence, a fojtószelep olyan helyzetet foglal el, hogy a legnagyobb légmennyiség mehet azon keresztül. Mihelyt eléggé átégett a betáplált anyag és a salakot el akarjuk távolítani, a (16) tüzelőajtót fölemel- , jük úgy, hogy (17) ütközője a (18) rúd (19) ütközőjét magával viszi és így a (18) rúddal összekötött (7) kapcsoló kikapcsolódik. Mihelyt ez megtörtént, az (1) fojtószelep, a (14) ellensúly hatása alatt, önműködően olyan helyzetbe forog, hogy légbeáramlás többé végbe nem mehet. Ha megtörtént a salak eltávolítása, ism£t elzárjuk a (16) ajtót, mire a (7) kapcsoló ismét bekapcsolódik és új táplálás veheti kezdetét. Megjegyzendő, hogy az (1) fojtószelep, legjobban megnyitott helyzetében, ütközőhöz ütközhetik, mikor is a (11) kötéldob, mely súrlódási kapcsolóval lehet ellátva, üresen forog, hogy, a kemence túlságos táplálása esetén, a fojtószelep újbóli záródása be ne következhessék. A tüzelőtechnika természetében fekszik, hogy a tüzelőanyagot lehetőleg folytonosan és egyenletesen tápláljuk be, amint ez, egyenletes nagyságú szénnel való fűtésnél, már ismeretes és gyakran alkalmazást is nyer. Nehezebb ez a folytonos táplálás nem-egyenletes nagyságú tüzelőanyaggal való fűtésnél, aminő pl. a szemét, miért is itt, a legtöbb esetben, nem használhatók az eddig ismert berendezések, mint pli a laposra hengerlő hengerek, dobókerekek stb. Ha pl. az olyan anyagot (szemetet), mely fadarabokkal, bőrhulladékokkal stb. van keverve, laposra nyomó hengerrel, vagy dobókerékkel akarnánk betáplálni a kemencébe, kétségtelen, hogy ezek a táplálószerkezetek, már rövid idő múlva, megszorulnának, ha ugyan előbb már be nem következett volna a szárnyak törése, vagy a hajtás megsérülése. Ez okból az ismert hengeres táplálóberendezések sem használhatók a házi szemét táplálására, mert ezeknek a hengereknek célszerűtlen ágyazásuk miatt, nincs meg az a képességük, hogy elég nagy mértékben kitérjenek a szemét közt előforduló mindennemű nagyobb hulladékdarab keresztülbocsátása céljából. Azonkívül a hengerek túlságos mértékben ki is vannak téve a tüzelés közvetlen hatásának és így vagy rövid idő múlva elégnek, vagy maga az elégetendő anyag, a forró hengerek hatása alatt, túl korán fog tüzet, aminek elviselhetetlen füstképződés lenne a következményé. A jelen találmány célja ezeken a bajokon is segíteni és a találmány ez a része abból áll, hogy a betáplálandó anyagot két, egymással szemközt forgatott hengerrel vezetjük be a kemencébe, mimellett az egyik, vagy mindkét henger, hogy engedékenysége biztosítva legyen, ingaszerűen van fölfüggesztve, és pedig úgy, hogy a két henger tengelye pontosan központosán van elhelyezve és a tengelyek a hengerekkel együtt mozoghatnak. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a hengerek bárminő szükséges távolságra beállhatnak egymástól és így a nagyobb hulladékdarabok is betáplálhatók a kemencébe anélkül, hogy zavarokat idézhetnének elő. Az 1. és 2. ábrákon látható (2) és (3)