69752. lajstromszámú szabadalom • Ernyő

része, melynek vége az áthúzattal van össze­kötve, a (6) rugóhoz támaszkodik, miáltal az ernyőtető kifordításánál ennek külső része befelé eltolódhatik úgy, hogy az ernyőbevonat meg nem sérülhet. A tetőrudak (8) koronája az ernyő (3) •csúcsát hordó (9) rudacskán ül, mely a feszítőrudak (10) koronáján lazán keresztül­hatol és melynek szabad vége a (2) bothü­velyen elrendezett (11) tolókával van össze­kötve, mely a botoknál szokásos díszítő­karika alakjában van kiképezve. A (11) to­lókahüvely a (9) rudacskával a (12) lapos pecek s.egélyével van összekötve, mely a <2) bothüvelyen ennek (13) hosszhasítékán hatol keresztül (1., 2., 5. és 8. ábra)r mely hasíték a (11) hüvely eltolódásánál a (12) pecek vezetékéül szolgál. A boternyőnek ernyő gyanánt való hasz­nálatánál a (14) rúgó által a boton rögzí­tett (15) béklyót levesszük és a (11) toló­kát a bot hegye felé eltoljuk, mimellett az ernyőtető a bothüvelyből fordított helyzet­ben kilép (2. és 4. ábra). Mihelyt a (10) feszítőkorona a (2) bothüvely torkolatán túl áll, a (10) koronában elrendezett (16) pecek (8. ábra) a (2) hüvely (17) nyílásába kapasz­kodik úgy, hogy a (11) tolókának további fölfelétolásánál a (10) feszítőkorona nyuga­lomban marad, a (9) ernyőrúd a (8) tető­koronával együtt ellenben fölfelé megy miáltal az ernyőtető normális helyzetébe lefelé csappantatik a (3. és 4. ábrán vonal­kázottan jelölve). Az ernyőtetőnek lefelé való további lecsappantását a (11) tolóhü­velynek a (13) vezetőhasítékhoz fekvő (12) pecke akadályozza meg. Hogy az ernyőtetőnek a bothüvelyből való kilépése után a tetőnek a normális helyzetbe való átforgását lehetőleg önmű­ködővé tegyük, a (9) ernyőrudon a (18) vo­nórúgó van elrendezve, mely egyrészt a (9) rúdhoz és másrészt a (10) feszítőkoro­nával összekötött (19) pecekkel van kap­csolva, mely a (18) rúgó kifeszülésénél a tetőkorona fölfelémenését lehetővé tevő (9) csőrúd (20) hosszhasítékán megy keresztül. Minthogy nem volna előnyös az ernyőtető kifordításánál fölfelé föllépő ellenállást még a megfeszítendő (18) rúgó által fokozni, ez •utóbbinak a (9) ernyőruddal való összeköt­tetése olyan, hogy a (9) rúdnak a (11) hü­vely segélyével történő lefelémozgásának kezdetén a rúgó nem befolyásoltatok és csak a tolóhüvely további mozgásánál feszíttetik meg. Ezen célból a rúgó a (9) ernyőrúddal együttműködő végén egyenesbe van ki­nyújtva és a (9) rudat elzáró (21) dugón keresztülvezetve, végén pedig a (22) fejjel van ellátva (2. ábra), A (18) rúgó ezen egyenes (18) részen a (9) ernyőrúd üre­sen jár mindaddig, míg a (21) dugó a rúgó (22) fejéhez nem ütközik, mire a (íl) tolóhüvely további elmozgásánál a (18) rúgó megfeszíttetik. A (11) tolóhüvelynek kifeszítetlen (18) rúgó esetében való fölfelé vitelénél (3. ábra) ezt a mozgást a tetőrudak rugalmassága idézi elő, melyek a normális helyzetükbe való lecsappantásuknál a (9) rudat a (11) tolókával a határhelyzetbe hozzák. A (10) feszítőkoronának a (2) bothüvellyel való kapcsolata azáltal oldatik, hogy a (18) rúgó a (11) hüvely lefelé tolásánál megfeszül és ennek következtében a rugalmas (16) pecek rézsútos felügyeleténél fogva befelényoma­tik. A bothüvelyben elrendezett ernyőtető­nél a (18) rúgó megfeszített állapotában marad. (1. ábra). Az (1) mankó végén a (23) süveg van bajonettzár segélyével megerősítve, mely a bothüvelyről levett (15) béklyó elhelyezésére szolgál, amint azt az 5. ábra mutatja. A (23) süvegben a (24) rúgó van elhelyezve, mely a mankóra fölhelyezett süveg esetén meg van feszítve és a bajonettzárnak szán­dékolatlan nyitását megakadályozza. Az ismertetett boternyő főkép turisták­nak alkalmas, amennyiben a bothüvely-nagy erősségé folytán hathatós támaszul szol­gálhat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 68215. az. szabadalomban védett ernyő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy m ernyőteiő fölfelé, kifordított helyzetében egy bot gyanánt kiképezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom