69720. lajstromszámú szabadalom • Ágyállvány ollós lábakkal és reáfeszíthető bevonattal

tett bevonat is összehajtódik és ezzel egyidejűleg a fej- és lábrészek bevonata is. Most a lelógó bevonatot az összehajtott részek köré csavarjuk (8. ábra), mire a támaszokat 270-kal elforgatjuk, ill. a már behajtott fej- és lábrészek fölé hajlítjuk vissza úgy, hogy az ágy a teljesen összehajtott állapotban rendkívül csekély térfogatú (9. ábra). A bevonat összefüggő darabból áll, mely könnyen húzható le, mivel úgy a fej-, mint a lábrész csupán két-két csődarabból áll, melyek egyik végükön szabadok úgy, hogy a csuklók eltávolítása után az egész bevonatot a csövekről lehúzhatjuk. Az ágyon a fölállítás és összehájtás alkalmával semmiféle rögzítőszerkezetet, vagy csavart oldani nem kell, ami természetesen igen nagy előny. Az ágy rendkívül stabil és szilárd, gyártása pedig rendkívül egyszerű. Amint ez a leírásból kitűnik, az ágy négy egyenlő hosszúságii csőből áll, mindegyik (e) támasz számára, két egyenlő hosszúságú csőből, melyek az (a) hosszrudakat képezik és két-két egyenlő hosszúságú csőből a fej-, ill. lábrész számára. Ennél fogva ?gy ágy számára csupán három különböző hosszúságú csődarabra van szükség. Amint már említettük, a csöveket egyszerűen a csuklók (d) csapjaira kell föltolni. A csuklódarabok a következők: két egyenlő hosszúságú (gl, 2. ábra) csuklódarab a (b) fejrész számára, két egyenlő (g2, 3. ábra) csuklódarab a (c) lábrész számára, mégy egyenlő (g4) csuklódarab az (e) támaszok számára. Egy ágyhoz tehát csupán négy különböző csuklódarabra van szükség. A találmány tárgyának még az a nagy • előnye is van, hogy két egymással egyenlő, egyszerű, csövekből álló (f) fogantyú segélyével mindegyik ágyat hordággyá alakíthatjuk át anélkül, hogy bármily megerősítőszerkezetre. vagy csavarolásra szükség volna (10. ábra). A fogantyúkat a (k) fül segélyével lazán toljuk föl az (a) hossz- j rudakra, miközben az (a) hosszrúd vége az (i) hídra támaszkodik.. Ha az ágyat, ill. a hordágyat rendeltetési helyére vitték, úgy a lazán fölhelyezett (f) fogantyúkat ismét eltávolítják. Nem szükséges, hogy mindegyik ágy két fogantyúval legyen fölszerelve, hanem elegendő, ha nagyobb számú ágy részére számítunk két fogantyút. Ha ellenben az ágyat tábori kórházakban és a harcmezőn egyidejűleg hordágynak is akarják használni, úgy mindegyik ágyhoz két fogantyút kell adni. Ferdén lefelé irányított (c) x

lábrészek alkalmazása esetén (11. ábra) az Sgyat fekvőszék gyanánt is használhatjuk, ill. az 1. ábrabeli lábrészeknek a 11. ábrabeli lábrészekkel való kicserélése által az ágyat átmenetileg, vagy tartósan ülőszékké alakíthatjuk át. Esetleg, amint ez a 11. ábrából látható, a (b) fejrészt különböző ferdeségű állásba állíthatjuk be, mely esetben a (gl) csuklókat (1) beállítószegmensekkel láthatjuk el, amelyeken a fejrész pl. keresztüldugható csapok segélyével a meredekebb (gl) állásokban rögzíthető. Fekvőszék gyanánt való használat céljából az (a) hosszrudakra, ill. a (gl) és (g2) csuklókra (m) kartámaszokat tűzhetünk föl, levehetően. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. összehajtható ágyállvány ollószerű lábakkal és reáfeszíthető bevonattal, jellemezve két merev (a) hosszrúd, ill. cső által, melyek végeiken önműködőlég alátámasztott, átcsappantható (b, c) fej- és lábrésszel vannak olyként ellátva, hogy a részek kapcsolására szolgáló csuklók eltávolítása után az egy darabból álló bevonat lehúzható. 2. Az 1. alatt igényelt ágy állvány foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a (b, c) fej- és lábrészeknek az (a) hosszrudakkal való kapcsolása, a hosszrudakra reátolható és a fej- és lábrészek föltolására szolgáló (d) csa-