69705. lajstromszámú szabadalom • Kéménytoldat

megjelent 11>16 évi augusztus hó 2S5-éu. MAGY. SZABADALMI SZABADALMILEIRAS 69705. szám. Viu/d. OSZTÁLY. Kéménytoldat. SZENKOVITS SÁNDOR KÉMÉNYSÖPROMESTER BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1915 október hó 28-ika. A jelenleg használatos forgó kéménytoldatok céljuknak nem felelnek meg, aminek oka főkép abban keresendő, hogy az ismeretessé vált sokféle kivitel egyike sincs kellő szakértelemmel megszerkesztve. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráján hosszmetszetben és elölnézetben föltüntetett, a találmány tárgyát képező kéménytoldat oly javításokkal van fölszerelve, melyek a kéménytoldat hatását tökéletessé teszik. A kéménytoldatok tudvalévőleg az (a) kémény végéhez erősített' (b) tövis körül forgatható, a (c) szélkakassal vagy hasonlóval fölszerelt, vályúszerű (d) bádogból állnak, mely a kémény végét kisebb-nagyobb ívben körülfogó (e) hüvelyre van fölszegecselve. Az ismert kéménytoldatoknál az (e) hüvelynek fölül egészen rövid pereme van és a (d) vályú ezen peremhez van szögecselve. Emellett az (e) hüvely és a (d) vályú között hézag marad meg, mely a kéménytoldat működését károsan befolyásolja. A szél ugyanis az (f) hézagon az 1. ábrán látható (g) nyíl irányában behatol és az (e) hüvely peremét elhagyva szabad utat talál, a kéménybe becsap és a tüzet takaréktűzhelyeknél (30—40 cm.nyire kifújja. Ezen hátrány különösen hegyoldalba épített házaknál, valamint ott mutatkozik, ahol kisebb ház emeletes házak közé van építve. Ezen hátrány elkerülésére a találmány értelmében a (d) hüvely nem végződik rövid peremben, hanem a (h) lemez alakjában folytatódik. Ezen lemez lényegében a (d) vályú alakjához idomul és szabad végén, mely a vályú végén kissé túlnyúlik, kis mértékben le van hajlítva úgy, hogy az (i) szájnyílás az (f) hézagnál bővebb. Ezáltal elérjük, hogy az eső a kéménybe nem eshet be és pára, mely a füst kihatolását akadályozza és a tüzelést hátráltatja, továbbá szurokszerű lerakódások képződéséhez vezet, nem képződik. Az ilyen szurokszerű lerakódásokból erednek a keménytüzek. Ezenkívül a (g) nyíl irányában behatoló szél nem csaphat be a kéménybe, hanem a (d) vályú és a (h) lemez között áthatol és az (i) nyíláson át ismét kilép. Az ismert kéménytoldatok további hátránya abban állt, hogy a szélnek a (d) vályú alá való hatol'ása és a kéménybe való becsapása folytán a nyomásviszonyok folytonosan változtak és ennek' következ-