69694. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szalagoknak, főként rüsszalagoknak csinozására

- 2 -nek körülbelül háromszorosa. Mindegyik rugalmas (a) sin szabad vége középső részében ki van vágva úgy, hogy a sin vége két lapos (2) villafogba megy át, "melyeknek külső szélein a csapágyakul szolgáló (3, 3) fülek vannak elrendezve. Ezen (3, 3) fülek magassága úgy van megválasztva, hogy az (n) heijger egytől egészen több miliméterig nyúlik a (2, 2) fogak alsó fölületéig, mely fogak belső szélei 1—3 miliméterre állnak el az (n) hengerek homlokfalától. Ama helyen, ahol az (a) teljes sin a két (2, 2) fogba megy át, a harántirányban eltolható C-alakban meggörbített (t) vezetőrész van elrendezve. A munka végzésére az (a) sinek harántirányában beállítható vezetőrészek (1—6. ábra) úgy állíttatnak be, hogy középvonalaik az (n) ellenhengerek középsíkjaiba esnek és ezen állásukban az (5) hasítékaikon átnyúló (6) szorítócsavarokkal rögzíttetnek. A csinozandó (p, q) rüsszalagot (1., 2. és 7. ábra) az ellenfeszültség létesítése céljából több (e) üvegpálcikán át úgy húzzuk be a (t) vezetőrészekbe, hogy a csinozandó (p) középcsík (3—6. ábra) lapos helyzetben marad, míg a nem csinozandó (q, q) oldalcsákok kétoldalt fölhajlíttatnak. A (t) vezetőrészekből a szalagot az (m, n) hengerek között úgy húzzuk keresztül, hogy a nem csinozandó részek az (n) ellenhengerek két oldalán a lapos (2, 2) villafogakon nyugszanak és az (m) csinozóhengert nem érintik. Az (m) és (n) csinozó-, illetve ellenhengerről a szalagokat a (k) vezetőhengeren át (1. és 2. ábra) ismeretes módon az (u) szárító- és a (w) lehúzóhengerekhez yezetjük és utóbbiak hatása alatt a kellő feszültség föntartása mellett állandóan a csinozó- és az .ellenhengerek között átvezetjük, mimellett azonban csak a szalagnak az ellenhenger által érintett része láttatik el csinozással, míg az oldalcsíkok az ellenhengerek tartósinjeinek sajátságos alakja folytán az (m) csinozóhengerről leemeltetnek és csinozatlan állapotban maradnak (3., 4., 5. ábra). A munkának különböző szalag- és rüsszélességeknél való keresztülvitelére csak az szükséges, hogy az egyes (n) ellenhengereket az ezeket hordó (a) sinekkel ' együtt kicseréljük. A szalagok csinozandó részein esetleg alkalmazott domborminták kímélése céljából az (n) ellenhengerek megfelelő hornyokkal láthatók el. A leírt berendezés, melynél mindegyik szalag csakis a hozzátartozó külön (n) ellenhenger által nyomatik az (m) csinozóhengerhez, azt az előnyt nyújtja, hogy valamennyi szalag ugyanazon sajtolással nyomatik a csinozóhengerhez, ami nem volna lehetséges akkor, ha a csinozóhengeren egyidejűleg futó valamennyi szalag számára csak egyetlen ellenhenger volna alkalmazva; mert az ugyanazon fajtájú szalagoknak sincs mindig egyforma vastagságuk, és ennek folytán a hengernyomást főleg a legvastagabb szalagok vennék I föl és a gyöngébb szalagok megfelelően tehermentesíttetnének. A 2—6. ábrán föltüntetett készülék, mint azt a 7. ábra mutatja, rendes csinozógépen is rendezlietŐ el kicserélhetően úgy, hogy a gép fölváltva arra használtatnék, hogy szükség esetén normális vagy rüsszalagQkat csinozzon; ez esetben a kis (o) teknő a hozzátartozó (m) csinozóhengerrel és a kicserélhető rugalmas (a) sínekkel és (n) hengerekkel, valamint a síneket hordó (k) haránttraverzekkel együtt összefüggő agglomerátum gyanánt úgy állíttatik elő, hogy az a rendes szerkezetű csinozógép mellső végén könnyen fölszerelhető. Emellett a normális (v) csinozóhenger szárazon fekszik, utóbbinak (6) hajtókorongja azonban az (m) henger hajtására is szolgál. Az (u) és a (w) szárító-és lehúzóhengerek a normális gépben megtartják rendes működésüket. SZABADALMI IG'NYEK. 1. Berendezés szalagoknak, főként rüsszalagoknak csíkszerü csinozására, az-