69688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szigetelő folyadékok főként gázokban lebegő testek elektromos kiválasztására

alább részletesen leírandó csőszegmens­lapokká egyesíthetők, a gyöngén tapadó testek eltávolítása különösen jól és gyor­san sikerül. A lerázást kívülről úgy végezzük, hogy a támasztószerkezetre erős kalapácsütése­ket mérünk, minek folytán az egész elek­tródarendszer egyszerre, vagy legalább elég nagy terjedelmű alcsoportonként megrázkódik. A második szélső esetben, vagyis midőn a kivált testek eléggé hígan folyók, hogy az elektródákról maguktól lefussanak, zárt csőalak alkalmazásánál csak akkor jár nehézséggel a kivált testek eltávolí­tása, ha a külső tér hőmérséklete a keze­lendő gáz hőmérsékletétől jelentékenyen eltér, vagy pedig ha a lebegő testek a gáz­hőmérséklet hosszabb behatásánál érzé­kenyebbek. Ez különben szilárd halmaz­állapotú lebegő testekre is áll. Ha a külső hőmérséklet magasabb, akkor ilyen esetekben a kivált testek el­gőzölögnek, megolvadnak, összesülnek vagy vegyi bomlást szenvednek, míg ha a külső hőmérséklet alacsonyabb, akkor a gáznemű alkatrészek gyakran nem óhaj­tott kondenzációja vagy a folyékony al­katrészek megmerevedése következik be a kiválasztó mezőfölületeken, amely je­lenségek a kiválasztott terméket ká­rosan befolyásolják, vagy pedig annak az elektródákról való könnyű elválasztá­sát meggátolják. A jelzett hátrányokat úgy szüntetjük meg, hogy a kiválasztó elektródák hőmér­sékletét mesterségesen, külön hozzájuk vezetett segéd folyadékkal vagy másféle szabályozható hevítéssel vagy hűtéssel változtatjuk. Ha ellenben a kiválasztott termékek szívós természetűek, akkor azokat ismert módon levakarással vagy Ieöblítéssel tá­volítjuk el az eléktródákról. Már ismeretes a csúcsokból, fonalakból, drótokból és effélékből álló ionizáló szer­veknek lerakódások ellen való megvédése vagy a kiválasztott anyagok eltávolítása oly módon, hogy az illető szerveket külön hozzájuk vezetett, tiszta, szigetelő tulaj­donságú segédfolyadékkal vették körül. Ezzel elkerülték ugyan azt a nehézséget, ill. kényelmetlenséget, amely a segédfolya­déknak a magas feszültségű elektromos­sággal töltött részhez üzemszerűen való vezetésénél fölmerült, viszont azonban a szigetelő folyadék alkalmazása néha hát­ránnyal járt, mivel annak a tisztítandó gázokkal vagy a tisztítandó kiválasztott anyagokkal való keveredése nem volt kí­vánatos. Azonban védőréteg előállítására, a fönti hátrányok elkerülése mellett, elektromos^ ságot vezető folyadékot is alkalmazha­tunk a gyakorlatban, ha e folyadék beve­zető csöve és az elektromossággal töltött elektródarendszer közé pl. egy csöppsza­kaszt iktatunk, amelyben az egyes csöp­pek kölcsönös távolsága olyan nagy, hogy a közöttük lévő dielektrikum az elektro­mosság átütése ellen elég biztosítékot nyújt. A például sima fémdrótból készült ki­áramoltató, körülburkolása egyúttal azzal az előnnyel is jár, hogy ez utóbbi másod­rendű vezetőből álló réteggel vétetik kö­rül, ami az egyes fölületrészek állandóbb kisülését eredményezi. A találmány szerinti berendezésnek néhány kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl vázlatosan. Az 1. és 2. ábra két egymásra merőleges metszetben csőszegmensekből álló mező­fölületeket mutat, amelyek hézagmente­sen vannak a kezelendő folyadék vagy gáz fő áramlási irányára merőleges sík­ban egy csatornaszerű térben összeszo­rítva elrendezve. A 3, és 4, ábra a csőszegmensek kereszt­metszetének másféle alakjait mutatja. A 3. ábrán keresztmetszetben látható szegmensek oly módon vannak elren­dezve, hogy a röperő ismert módon a ki­választandó lebegő testek egyidejű befo­lyásolására van fölhasználva. A 4. ábra viszont oly berendezést mutat, amelynél

Next

/
Oldalképek
Tartalom