69656. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg melynek mérőedényébe egy mozgó mérőtartályból egy a lemérendő anyagmennyiségnél kisebb mennyiség és egy pergetőkészülék révén a kiegészítő anyagmennyiség vezettetik

tornákban, míg az időtolattyú megfelelő befogadófuratai nem jutnak az (U) csa­tornák torkolatai- alá. Ezáltal a már fön­tebb vázolt hátrányok lépnek föl. A talál­mány szerint az időtolattyú az 1. ábrából látható módon olyként van kiképezve, hogy a lőpormérlegekből kikerülő adagok egy csoportja közvetetlenül a tápveze­tékbe hull, míg a többi adagokat a tolattyú megfelelő furatai veszik föl. A rajzban az időtolattyú röviddel a lö­pormérlegek kiürítése utáni helyzetében van föltüntetve. A találmány tárgyának legegyszerűbb megoldása abban áll, hogy a hengeralakú időtolattyúnak a törzszszabadalomban föl­tüntetett szerkezetét olyként változtatjuk meg, hogy a furatok egyik (VI) csoportja egészen keresztülhatol a tolattyún, míg a másik (V2) csoportja megmarad eredeti, egyik végén zárt alakjában. A kiürítés al­kalmával mindkét furatcsoport a megfe­lelő (II) csatornák torkolata előtt áll. Ezen csatornák egyik részéből a lőpor a (VI) furatokon keresztül közvetetlenül a töl­tényhüvelyek (X) táplál óvezetékébe hull, míg a többi (U) csatornából a lőpor a (V2) fölvevőfuratokba ömlik. Ezáltal el­kerüljük, hogy az időtolattyú fölött lőpor­szemecskék, illetve kis tisztátlanságok maradjanak fekve, melyek a tolattyú, il­letve tolattyútükör föliiletének megrongá­lását idézhetnék elő. A találmány tárgyának további kikép­zése abban áll, hogy az időtolattyú síkto­lattyú alakjával bír, amint ez a 2. ábában van föltüntetve. Itt az összes furatok a tolattyún keresztül vannak vezetve és cso­portonként úgy vannak elrendezve, hogy a lőpor-mérlegek kiürítésénél a furatok egy csoportja a hozzátartozó táplálóveze­tékek fölött áll, míg ellenben a furatok másik csoport ja alul el van zárva. Az (U) csatornába ürített lőpor-adagok a hozzá­tartozó táplálóvezetékek fölött álló furato­kon keresztül közvetetlenül az (X) táp­lálóvezetékbe hullanak, míg ellenben a (V2) furatokba ömlő lőporadagok egy­előre ezen furatokban maradnak, míg a nyíl irányában ide-oda járó tolattyú ezen furatokat is nyitja. A tolattyú ezen foga­natosítási alakjánál sem keletkezhetnek zavarok a lőpornak, illetve tisztátlansá­goknak a tolattyú és tolattyútükör közé való élcelődése folytán, oly mértékben, mint a régebbi szerkezetnél, különösen, mivel a tolattyú (S) löketének csak cse­kélynek kell lennie. A 2. ábrában a tolattyú röviddel a lő­pormérlegek kiürítése után van förtün­tetve. A 3. ábrában a siktolattyú vezérlésére szolgáló szerkezet egy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az ábrában a (VI) és (V2) furatokkal ellátott (W) tolattyút alaprajzban látjuk. A furatok a rajzban föltüntetett módon több sorban rendezhetők el. A furatoknak a tolattyúban való elrendezése tetszőleges lehet, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a találmány tárgyának előfeltételei telje­sítve legyenek. Mellékes az is, vájjon a töl­tényhüvelyek egyetlen sorban, egymás mellett, vagy több sorban, egymás után vezettetnek a táplálóvezetékek a'iá, mivel ez utóbbiakat tetszőlegesen rendezhet­jük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 60789. számú szabadalomban védett önműködő mérleg foganatosítási alak­ja, jellemezve azáltal, hogy az időto­lattyú olyként van kiképezve, hogy a lőpormérlegekből kiürített löporada­gok egyik csoportja közvetetlenül az (X) táplálóvezetékbe hull, míg a másik csoportot a tolattyú megfelelő (V2) furatai fogadják be. 2. Az 1. alatt igényelt önműködő mérleg foganatosítási alakja, jellemezve azál­tal, hogy az időtolattyú hengertolattyú alakjával bír, melyben a tolattyúfura­tok egyik csoportja a tolattyún keresz­tül van vezetve, míg a furatok másik csoportja egyik végén zárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom