69654. lajstromszámú szabadalom • Műláb
4. és 5. ábra a kétnyílású bokacsuklónak oldal- és fölülnézete. A csonk (d) hüvelyben fekszik. Ehhez van szilárdan erősítve a súlyvonalban elhelyezett (a) és (b) csövekből álló belső váz, amely két rész (c.) térdcsuklöval van összekapcsolva, (b) cső alsó végével a bokacsukló (i) lapjához vari erősítve, (i) lap a (k) laphoz (1) tengely körül, (k) lap az (n) laphoz (o) tengely körül elforgatható. (4. és 5. ábra) (n) lap az (m) műlábfejre van erősítve. Ezáltal elérjük azt, hogy előre lépésnél (2. ábra) a lábfej (m) a talajon áll a (b) lábszár hátrafelé irányuló szöghajlása pedig a (k) és (i) lapok szétnyílásával könnyen megtörténik. Viszont a lépés azon fázisában, amikor a láb hátra marad (3. ábra), (k) és (n) lapok közt támad a nyílás. Végül, ha a műlábát az előre lépésre felemeljük, (s) rúgó a lábfejet eredeti állásába húzza. A kétnyílású csukló ezen beállásai biztosítják azt, hogy a műláb a természetes járásnak megfelelő mozdulatokat hűen követi. Hozzájárul még ehhez a térdcsukló is, amelynek lapjai a lépés megfelelő fázisában (3. ábra) szétnyílnak, azáltal (a) és (b) a megkívánt szög alatt beáll, viszont az előrelépésnél a láb fölemelésekor (h) rúgó zárt állásba hozza a térdcsuklót. Álló helyzetben az összes csuklók zárva vannak és teljes fölületekkel fekszenek egymáson (1. ábra,) ami teljes stabilitást biztosít. A bokacsuklónál gondoskodni kell még arról, hogy csak a megengedett szög alatt nyíljék ki, azért a beállítható (p) ütközőket alkalmazzuk. (e, f) és (g) kozmetikai részek, amelyek a bélső vázhoz vannak erősítve, és a műlábaknak az ép lábhoz hásonló formáját megadják. Az ismertetet elrendezés tehát nemcsak külsőleg, hanem a csuklók helyesen alkalmazott kényszermozgásai következtében működésében is teljesen utánozza az ép lábat. A stabilitást biztosíthatjuk még azzal is, hogy a térdcsukló gyanánt olyan elrendezést alkalmazunk, amelynél a fölső lábszár alátámasztása a csukló fölső lapján lejebb esik a csukló forgástengelyénél, (c)-nél. Ilyen elrendezésűek a 6—10. ábrákon föltüntetett csuklók, amelyeknél (a) a fölső lábszárat, (b) az alsó lábszárat, (c) a forgástengelyt jelenti. Ezek az ábrák világosan mutatják, hogy a csukló a fölső lábszár terhelésével önmagától bezáródik, tehát a térdben való kibicsaklást maga a csuklószerkezet elrendezése akadályozza meg. Hasonló elv szerint szerkeszthető meg a bokacsukló is. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Műláb, jellemezve az alsó lábszár és . lábfej között elrendezett bokacsukló gyanánt működő, lemezekből álló kétnyílású csukló, vagy más, két különböző tengely körül forgó berendezés által, amely a lépésnél megállapított határok közt nyílik, vagy záródik. 2. Az 1. igénypontban védett műláb egy foganatosíiási alakja, jellemezve belső vázat alkotó térdcsuklóval összekötött csövek vagy rudak (a, b) által, amelyek közül az alsó (b) a lábfejhez egy kétnyílású csuklóval van hozzákapcsolva és ezen csukló nyílás szögei ütközőkkel határoltatnak. 3. Az 1. és 2. igénypontban védett mülábnak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a (b) cső alsó vége a lábfejjel rúgóval van összekötve, amely rúgó a kétnyílású csuklót bezárni igyekszik. 4. Az 1. igénypontban védett kétnyílású csuklónak egy foganatosítási alakja, merev vagy megrövidült lábnál, jellemezve azáltal, hogy a kettős csukló fölső lapját a merev, vagy megrövidült láb talpa alá helyezett lemezhez, atsó lapját pedig a cipő talpához erősítjük.
