69620. lajstromszámú szabadalom • Kalajtálógép
Megjelent 1916. évi .julius hó 22-én . MAGY. jjfe^ KIR. SZABADALMI wSB S HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 69620. szám. XVI/a. OSZTÁLYKalajtálógép. BRUNNSCHMID NIKOLAUS TŰZMESTER ST. JOHANNBAN. A bejelentés napja 1915 február hó 20-ika. Elsőbbsége 1914 iebrnár hó 24-ike. A találmány tárgya oly kalajtálógép, ! amelynél a verődarab a kaszapengén nemcsak nyomást fejt ki, hanem húzóhatást is fejt ki rajta. Ilyféle berendezések ismeretesek ugyan, de azzal a hátránnyal bírnak, hogy többnyire igen komplikált Szerkezetűek és aránylag nehéz velők a kellő viszonyt a nyomás és Húzás között elérni. Hogy a kéziműveletet a kalajtálásnál lehetőleg utánozzuk, a verődarabot először le kell nyomnúnk a kaszapengére és azután azt le kell húznunk rajta. Ezt a mozgás a jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy a verődarab a munka-asztal és a hajtóemeltyű közé lazán van beiktatva, és hátsó, szélével egy a munkaasztal mögött elrendezett léchez támaszkodik, amelyen fölső végének eíőre lengésénél hátsó végével hátrafelé csúszva, legördül. Hogy a kaszapengének a munkaasztal és a verődarab közé való bevezetésénél a kellő mértéket mindig betarthassuk, amelytől a legkedvezőbb munkahatás függ, a találmány szerint az elrendezés olyan, hogy a hajtóemeltyű a fölső vero-darab visszalengését előidéző, fölfeléirányuló mozgásánál egy ütköző által van határolva. A hajtó-emeltyű ezen mozgásáriak határolása által a munkaasztal és a verődarab közötti hézag nyílása és ezáltal a kaszapenge betolási mélysége is határoltatik. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy példaképen szolgáló kivitele oldalnézetben, részben metszve van ábrázolva. A hajtóemeltyű-szerkezetnek föltüntetett kivitele helyett a verődarab számára tetszőleges más hajtást (pl. excentert vagy effélét) is alkalmazhatunk. A kalajtálógép két, az emeltyűművet mindkét oldalról lezáró (a) pofából áll, amelyek elülső kivágásába a - (b) munkaasztal illeszkedik. A munkaasztal mögött egy (bl) léc van elrendezve, amely á munkaasztal fölé nyúl és amelyhez a (c) verődarat) hátsó, lekerekített széle támaszkodik. A verődarab egy rövid sinből áll, amely fölső végén egy kidudorodó (p) bordával van ellátva, mely utóbbi egy (dl) keresztfej megfelelő vájatába kapaszkodik. Ilykép a (c) verődarab a (dl) keresztfej és a (b) munkaasztal között lazán mn elrendezve. A (dl) keresztfej fölső vége szintén vájattal bír, amelybe az (f) sin bordája kapaszkodik. Az (f) sin, amely az (a) pofák réseiben vezettetik, a (dl) keresztfej forgási ágyául szolgál és az ugyancsak az (a) pofákban vezetett ék-
